Macska vagy róka?-5

Ébredés és álmodás..........

Ugye rendbe jön? Nincs komolyabb baja? Hogy van? Ugye bemehetek hozzá? Látni akarom! Mikor ébred fel? Ezeket a kérdéseket hallottad nagyon fura zúgások közepette, ismeretlen irányból, különböző hangerővel. Meleg volt, és valami puha volt alattad. Ezt felfogtad. Fáj a fejed. Ezt is érzed. Mintha valami a kezedet szorítgatná. Kezdtél magadhoz térni. Próbáltad kinyitni a szemedet, de csak alig láttál valamit, azt is homályosan. A hangok viszont egyre tisztábbak lettek körülötted, ahogy a tudatod is. Mintha valami történt volna nemrég. Nem értetted miért nem bírsz magadhoz térni. A szemed újra lecsukódott és nem bírtad kinyitni. De a tudatod egyre tisztább és tisztább lett. Kezdtél emlékezni. AJ. Eli. Puszi és vágyak. És valami fájdalom. Valami fejbe ütött. Vagy valaki. Vagy a fene se tudja. Akkor alighanem kórházban lehetsz. De mi történt? Meg akartad kérdezni, de képtelen voltál kinyitni a szádat. Mozogni sem bírtál. De mindenedet érezted. Az egyetlen, amire képes voltál, hogy megszorítod azt az idegen kezet. Nem ismerted fel, ki lehet melletted. De valószínűleg az illetékes, akinek ilyen esetben szólni kell- egy senior munkatársad. Jó barátok vagytok, így hát nem lett volna meglepő, ha ő ül ott melletted. De nem tudtad, semmit sem tudtál. Hallottál hirtelen egy ajtócsukódást és folyamatos zúgolódást. Legalább a hallásod tiszta volt.
-A hölgy fejét súlyos trauma érte, jelenleg jó ideig nem fog magához térni- itt sikítani akartál, de képtelen voltál rá- nincs kizárva az agysérülés sem, de addig nem tudunk biztosat, míg fel nem ébred- legördült egy könnycsepp az arcodon- hallottad, hogy még vagy 2-3-an sírnak a teremben. Nem bírtad beazonosítani a hangokat, ez már meghaladta a jelenlegi képességeidet- továbbá mondanám, hogy felléphet amnézia és átmeneti vakság is- mégis mi a jó isten vert téged fejbe????
-De mégis hogy történt?- hallottad egy kedves kolléganőd hangját. Ezt felismerted.
-Az egyik kivilágosító lámpa esett le, és pont úgy, hogy fejbe találta- hallottad a melletted ülő ember hangját. Igen, ő a megbízottad, jól gondoltad. Érezted a fagyos rémületet a teremben, vagyis igazából a szobában.
-Ugye itt maradhatok?- ez a hang megérintett. AJ hangja volt. Már nem csak egy könnycsepp gördült tovább az arcodon. Az orvos oda lépett hozzád és belevilágított a szemeidbe.
-A tudata ép, hall titeket, de nem képes reagálni.- konstatálta teljesen hidegvérrel az orvos. Marha kedves mondhatom -.-". A seniorod felállt és átadta a helyet. Érezted AJ meleg kezét a kezedben. A másikkal az arcodat simogatta. Érezted. És olyan melegséggel töltött el, amiről eddig nem is álmodtál. Mégis a rettegés is elfogott, hiszen nem túl sok jó hírt közöltek most itt rólad. Érezted az aggódásukat is. Nem tudtad hányan lehetnek még a teremben, de sejtetted, hogy jó sokan. Beszélni kezdtek hozzád, a munkatársaid, Eli is ott volt és az egész U-Kiss, néhányan a gáláról. Mindenki buzdító szavakat próbált mondani neked. Potyogtak a könnyeid. És az övéké is. AJ-t is hallottad szipogni. Elszorult a szíved. Lassan kiürült a szoba, csak téged simogató kéz maradt ott. Nem sokkal később elaludtál. Mikor felébredtél semmit sem éreztél magad körül. Orvosok jártak ki be, egy-egy látogató is jött időről időre, majd egy teljes hét telt el így. Azonban szépen lassan visszatértek az érzékeid, már a szemedet is ki bírtad nyitni. Igyekeztél mindenre emlékezni, hogy lásd, van-e hiányosság, de eddig semmi bajt nem találtál. Lassan elkezdtél mozogni is. Semmi komoly mozdulat, csak óvatosan egy-egy kézfelemelés vagy bólintás, hasonlók. Egyre erősödött a hited is abban, hogy felépülsz. AJ is bent járt egy-két nap, nyilván elfoglaltabb volt annál, mint sem hogy folyton ott legyen, és ez így volt rendjén. Soha nem bocsájtanád meg magadnak, ha miattad esne vissza a karriere. Ám egyik nap megint bebonyolódott az életed. Épp magadnál voltál, már egy picit meg is emelték a párnáidat, mikor egy szöszi dög jelent meg az ajtóban. Eli. Aggódva mosolygott rád.
-Bejöhetek?- kérdezte félszegen. Bólintottál. Többre most nem telt. Fáradt voltál. Odahúzta melléd a széket, leült, és megfogta a kezedet. Csak nézett rád, állát pihentetve a kezeiteken. Majd tett egy hirtelen lépést. A következő, amit éreztél, azok az ajkai voltak a tieiden. Lágyan megcsókolt. Érezted közben ahogy egy könnycseppje potyog a te arcodra. Nem bírtál még nagyon mozogni, ezért meg sem próbáltál ellenállni. A csók után könyörgő szemekkel nézett rád, majd felsóhajtott, és kiment. Az ajtóból visszanézve még rád mosolygott, de aztán eltűnt, mint ha itt sem lett volna. Elrévedtél a gondolataidban. AJ vagy Eli? Mindkettő vonz, és szemlátomást mindkettőnek tetszel. AJ gyengédsége és Eli vonzereje. Mindkettő ellenállhatatlan volt. Tehetetlen voltál, lelkileg és fizikailag is. Két hétbe telt, mire nagyjából felépültél. Kiengedtek a kórházból, de szigorú házi őrizetre ítéltek. Noh nem baj, legalább végre felmehetsz a netre és üzenhetsz az otthoniaknak. Bizonyosan már halálra aggódták magukat. Melléd szegődött a legkedvesebb munkatársnőd, mint ápoló nő. Nagyon jól megvoltatok, nem is volt semmi gond. Csakhogy nem bírtad kiverni a fejedből Eli csókját. Túl gyengéd és mégis forró volt. Nem tudtad mi tévő légy. Őszintén nem tudtad. Egyik reggel kopogásra ébredtél. Társnőd ment ajtót nyitni, majd fel is sikoltott hirtelen. Erre te is felültél az ágyon. Szinte biztos voltál benne, hogy vagy AJ. vagy Eli. Mi másért sikítana szegény :). Bejött a tipp. AJ volt az. Láttad a szemein, hogy igencsak megterhelte őt a sírás. Rámosolyogtál. Ettől majdnem elsírta magát, odahuppant eléd az ágyra, és nagyon szorosan átölelt...Minden benne volt ebben az ölelésben- a fájdalom, a félelem, az aggódás, és talán még valami.....valami több..........valami, aminek érzete már egy ideje kerülgeti mind a kettőtöket................pontosabban hármótokat..................és az ajtón ismét kopogtattak.....................................................