Csííííííz-5

Fergeteges fergeteg……………………………………………………………

Az elmúlt napokban nem is értetted, hogy lehetsz még életben. Annyira boldog voltál, hogy nagyjából semmire sem figyeltél oda és nem is izgatott úgy különösebben semmi. Ellepett a rózsaszín köd. Ha felborítottad a vizes üveget csak vállat vontál és mentél tovább. Ha belerúgtál az ágy sarkába, megvontad a vállad és mentél tovább. Ha a főnököd rád szólt, hogy ne repkedj úgy, mint egy pillangó, csak vállat vontál és mentél tovább. Habár meg kell hagyni, hogy a munkád ettől függetlenül közel volt a tökéleteshez. Mindent megtettél, amire kértek, a képeid egyszerűen gyönyörűek lettek és az esküvő szervezésében is nagyot alkottál. Romantikus hangulatodban bármit szívesen megszerveztél. Már csak két hét, és eljön a nagy nap. A mennyasszonynak van egy kedvenc koreai írója, aki nemrégiben jelentetett meg egy új könyvet. Úgy döntöttél, megveszed, és dedikáltatod neki- ez lesz a meglepetés ajándékod neki. Mentorodnak pedig egy régi vetítő gépet fogsz venni. Szülei nem sokára eladják a régi házukat, és a tatarozáson talált több tekercs filmet a gyerekkoráról. Nincs már vetítőjük, így nem tudja megnézni. Ezért döntöttél úgy, hogy te majd megajándékozod, egyel. Mert természetesen attól, hogy szerelmes vagy, még nem felejted el azokat, akik körülötted vannak. Az élet megy tovább. Életed legszebb napja volt az a randi, de tudtad, hogy ha van is esély a folytatásra, az rengeteg hátránnyal is fog járni. Twitteren már ment a sugdolózás, elindult a pletyka lavina. Tudtad, hogy mennyire veszélyes egy Idol barátnőjének lenni. Nem is akartál egyelőre az lenni. Élvezted a szabadságot, az önfeledt szórakozást a randi során, és ilyen találkákat akartál is még, de többre még nem vagy felkészülve. Semmi baj, egyelőre még úgy sem keresett az óta. Nem bántad, hiszen koncertek, recording, interjúk, forgatás és még ki tudja mi minden állt nekik minden egyes nap napirenden. Majd keres, ha ráér. Annyira el voltál telve az emlékekkel, a képekkel, amiket akkor és előtte készítettetek, hogy még egy jó darabig táplálva érezted magad. Jól esett volna újra látni, átölelni, megcsókolni, de valahányszor elkapott az érzés, hogy hiányzik, megölelgetted a képeket és máris jobban érezted magadat. Kényelmesen telt el ez a hét is. Már csak 8 nap és esküvő. Kezdtél nagyon bepörögni. Már a ruhád is meg volt, egy nagyon szép zöld koszorúslány ruha. A mennyasszony hál istennek nem az a kifejezetten rózsaszín típus, így nem probléma, hogy tarka-barka színekben fogtok pompázni. Azt is eldöntötted, hogy azok a fülbevalók lesznek rajtad, vagyis a füleidben, amiket a városi vásár körút alkalmával szereztél be. A hajaddal nem kezdesz semmi extrát, csak szépen kivasalod és már kész is. Nehogy már a koszorúslány jobban ki legyen rittyentve, mint az ara. Még hat nap. Már nem bírtál várni, még hihetetlenül szétszórtabb lettél, mint az előző egy hétben. A főnököd csak azért nem rúgott ki, mert a munkáddal meg volt elégedve. Úgy érezted, majd észhez térsz a nagy este után, addig ez teljes mértékben esélytelen. Már az a tény, hogy randiztál egy Idollal maga az őrület, de az, hogy egy U-Kiss taggal már felér egy eszmevesztéssel, és hogy az a tag Kiseop, nah az már egy az elme bomlásával. Ez ellen aligha lehet védekezni. Az agysejtek nem nőnek vissza. Tudtad te ott legbelül, hogy ez a katartikus élmény egyszer el fog múlni, és a köd fel fog szállni, de nem akartál még ezzel foglalkozni. Jó ez így most neked. A fizetésed meg van, a boldogságod meg van, mi kellene még? Már csak 5 nap. Ezt a napod a városban császkálással töltötted. Kaptál egy városi projektet, csak hogy egy napra megszabaduljanak tőled. Épp a jégkásádat szürcsölted, mikor észrevetted, hogy mennyi boldog pár van körülötted. Mindenkiről készítettél képet, volt, akiket meg is kértél, hogy pózoljanak neked egy kicsit. Aztán vidám kisgyerekek leptek el, mindenképp akartak veled egy képet, majd utána megígértették veled, hogy elküldöd a szüleik e-mail címére. Nagyon kis aranyosak voltak. Alig lehettek tízen-egykét évesek, de már az internettel hadováltak. Bár ez a mai világban nem is meglepő. Sőt, mondhatni alap, hogy már mindent tudnak. Nagyon jó hangulatod volt. Napnyugtakor láttál egy szomorú lányt a Han-folyó partján. Láttad az arcán lefolyó könnyeket patakzani, a keserűséget az ajkain. Kezeit a szívén kulcsolta össze. Sejtetted, hogy a szerelem sodorta a fájdalom keserű medrébe. Oda mentél hozzá és lágyan kezeidet rátéve a vállára rá mosolyogtál. Ő rád nézett. Szemeiben kétségbeesés és elveszettség honolt. Bólintottál, hogy elmondhatja, mi a baj. Elmesélte, hogy a párját behívták a seregbe, de nagyon félti, hiszen ő nem az az erős, törhetetlen lelkű férfiú. Átérezted a fájdalmát, majd úgy érezted, el kell neki mondanod, ami most a szívedben tombol.

-Ő a te kedvesed. Szívét adta neked, a tiedet pedig magával vitte a seregbe, hogy mindig vele legyen. Hogy legyen valaki, aki bízik benne, aki bátorítja, aki nem adja fel akkor sem, mikor mindenki más már meghátrált. Azért vagy neki, hogy vele légy, hogy tudja, itthon egy otthon várja, hogy van itt valaki, aki érte imádkozik, aki érte mosolyog, aki érte boldog. Bíznod kell benne, hogy ő is bízhasson saját magában- lágyan és mosolyogva beszéltél. Láttad az arcán, hogy a könnyei kezdenek felszáradni. Keserűsége elszántsággá változott. Tudtad, hogy megértette, amit mondtál, nincs többé okod ott maradni. Még egyszer rámosolyogtál és indultál tovább. Komolyan gondoltad minden egyes szavadat. Ha valaha a seregbe hívják a te kedvesedet, ugyanígy fogsz gondolkodni. Mert ez így helyes. Mert ez így van rendjén. Ennek így kell lennie. Tovább sétálva a folyó parton már nem is találkoztál senkivel. Sötétben mentél haza, az utcák kihaltak voltak. Éjjel ismét a randiról álmodoztál. Már csak négy nap. Egyre közeledett a nagy esemény. A boldogságod felhőtlen maradt még így is. Semmi említésre méltó nem történt a következő két napban. Már csak két nap. Reggel ásítozva mentél ki, csengettek az ajtón. A postát jött, kaptatok pár levelet, amihez aláírás kellett. Átvetted a leveleket, majd mielőtt még becsuktad volna az ajtót észrevettél valami furcsát a lábtörlőn. Egy fekete doboz nagy masnival átkötve. Olyan kis dobozka, amilyenbe tollakat, esetleg ékszereket szoktak ajándékozni. Nem értetted, hát bevitted és kibontottad. Volt benne egy levél, a dobozban pedig még egy kis selyempapír, hogy ne legyen egyértelmű, mi van alatta, mint az ajándék tárgya. Kibontottad a levelet, hátha nem neked szól az ajándék.

„Mert tudom, hogy csak ez kell a teljes szetthez ^^

A te kedvenc Idolod”

Whoahw, ez pedig neked szól. Nyuuu Kiseop ajándékot küldött neked. De milyen szetthez? Nem értetted mire utal. Felhajtottad a selyempapírt, és minden vér kifutott az arcodból. Könnyek gyűltek a szemedbe. Egy ugyanolyan nyakláncot pillantottál meg, mint amilyen fülbevalókat vettél a városban. Honnan tudta?  Pont ugyanolyan….aztán eszedbe jutott, hogy aznap kitett egy twitter képet a városról, amin ti is rajta vagytok. Hát tényleg minket látott és fotózott? Látta, hogy mennyire tetszik a fülbevaló, és hogy a nyakláncot nem vettem meg hozzá *-* persze hogy nem, hiszen az sokkal többe került….és ő megvette nekem…….Teljesen el voltál hűlve. Alig bírtad elhinni. És még valamire rá döbbentél. Nem felejtett el, gondolt rád, és törődik veled. Figyelt a részletekre és meglepett egy ilyen ajándékkal. Hihetetlen. Valóban ő a tökéletes férfi. Ő az igazi, a nagy Ő. Mikor mentorod felkelt- hiszen még nagyon korán volt, azonnal letámadott, hogy mi is ez a kis ékszerke itt. Mosolyogva és fülig szerelmesen mondtad el neki, hogy az a fiú, akivel randiztál alig két héttel ezelőtt, és aki azóta nem is keresett, most küldött egy ugyanolyan nyakláncot, mint amilyen fülbevalókat vettél hetekkel ezelőtt. Elismerően bólintott- ez a fiú valóban különleges. Az aznapodat ismét a városban töltötted, egyszerűen nem bírtál megülni egy helyben. Kivetted ezt a napot szabadnapnak, érezted, hogy már nagyon nem bírnak veled a többiek. A belvárosban sétálgatva hatalmas embertömegre lettél figyelmes. Elkapott a hév, hogy esetleg pont az a hét marha van ott, de tévedtél. Azonban mégis örültél, hiszen a SHINee tagjaival találtad szemben magad. Próbáltál közelebb férkőzni, de a sok tini fangirl között ez elég esélytelennek bizonyult. Sutyiban sok képet készítettél, tipikus rajongói klub címen fogod közzé tenni majd twitteren. Elkapott egy kicsit a gonoszkodó hangulat. Majd miután az út mellett megállt egy kisbusz, a tömeg elindult afelé. Te is sodródtál- ami azt illeti, ha nem teszed, valószínűleg el is taposnak. Mikor odaértetek, egy kicsit arrébb lépett az előtted álló lány, így átslisszantál a megnyílt kis folyosón. Néhány arc között pont ráláttál a fiúkra. Ahogy szálltak be, még visszanéztek a rajongókra és mosolyogva integettek nekik. Jonghyun észrevett. Kiszúrt ott a tömegben és fülig érő vigyorral kapálózott neked. Visszavigyorogtál, de integetni nem mertél, nehogy rájöjjön mindenki, hogy ez a hirtelen jött lelkesedés neked szól, mert lehet nem mész haza egy darabban. Alighanem ő is tudta, így nem erőltette a dolgot. Látta, hogy konstatáltad az üdvözlését, és ez elég volt neki. Ahogy elhajtottak a tömeg is feloszlott. Ez a napod is meg lett koronázva. Holnap este jön az utolsó este az esküvő előtt. Volt még pár elintézni valód, így most beletemetkeztél a munkába. Ezt a napot is kivetted, az esküvő napja meg egyébként is szabad napnak minősült. Alig bírtál aludni az utolsó éjjel…és nagy nehezen eljött ez a nap is, végre bekötik a barátnőd fejét, a mentorod pedig örök hűséget fog fogadni…….romantikusabb hangulatban már nem is lehetnél…………………………………………………………………………………………………………………………………………….