Két lélek találkozása...-4

 Vidámság mindenütt................................................................

Együtt

Reggel Kevin finom illatokra ébredt. Beletelt fél percbe, mire rájött, hogy Eli nála aludt, és alighanem most reggelit készít. Kikászálódott az ágyból és meg sem állt a konyháig. Igaza lett, a szöszi már terített is. Majd fel is nevetett, mikor meglátta a fiatalabb kócos fejét. Amaz vetett rá egy gyilkos tekintetet, majd szó nélkül a fürdőszoba felé vette az irányt. Pár perc alatt összeszedte magát, majd leült a konyhában az asztalhoz.

-Köszönöm- mondta, de még mindig nagyon álmos fejet vágott. Az idősebb csak úgy mosolygott rajta.

-Tegnap te etettél engem, ma én jövök- és ezzel neki is látott. Kevin nem tiltakozott. Konstatálta, hogy a szöszi nagyon is jó szakács. Mikor teletömték a pocijukat, összepakoltak és elindultak a suli felé. Ebédszünetben ismételten találkozni fognak. Addig viszont nyomás órákra. A fiatalabb célba vette a zongoratermet. Egyre jobban ment neki, de még mindig le volt maradva a többiektől. Ma viszont felettébb kreatív kedvében volt és folyton eltért a kottától. A tanár eleinte bosszankodott rajta, de a végére meg kedvelte az improvizálós kölköt. Tetszett neki az stílusa, és, hogy ennyire jó kedve van. Volt még egy fiú, aki követni próbálta, és rá is jött, miért olyan jó ez. Innentől össze-vissza zenélt mindenki. Totál káosz lett az órából, de legalább jó hangulatban telt el. A mosdóba menet Kevin útba ejtette a modern zenék termét is. Eli éppen ott volt- persze a fiatalabb ezt tudta. Az ajtó előtt állt meg, nem akarta, hogy meglássák. Csak hallgatta a bent lévőket. Nagyon ügyesek voltak. Szinte mindenki. A szöszi hangját azonnal felismerte. Elismerően bólogatott magában, nagyon oda volt ezért a hangért. Végül tovább haladt a dolgára. Eli időközben leküzdötte az edzőjét is, kirappelt magából mindent és fáradtan zuhant a fűre az udvaron. Lassan itt az ebédszünet, vagyis jön Kevin. De a szöszi hiába várt. Fél óra múlva sem jelent még meg. Elfogta az aggódás. Mi van, ha pont azok találták meg? Elindult, hogy megkeresse. Furcsa zajokat hallott a szertár felé vezető úton. Egy csapat állat állt az ajtó előtt és dörömbölve kiabáltak, hogy „ugyan már édespofa, nem fog fájni”. Eli tűzre lobbant. Nagyon mérges lett. Pont azok a hülyék. Kevinnek szerencséje volt, hogy be tudta magát zárni a szertárba, így nem tudták elkapni. A szöszi neki iramodott a csapatnak. Párat földre is küldött, de a főnökkel meggyűlt a baja. Amaz kemény ütéseket vitt be neki, az orra vére is eleredt. Végül persze egy jól irányzott bal horoggal Eli nyert. Oda rohant az ajtóhoz, bekiabált Kevinnek, hogy ő az, majd karjánál fogva elvezette onnan a fiatalabbat.

-Úristen Eli, te vérzel- hüledezett a kisebb.

-Nem számít. Neked nincs bajod? Nem bántottak?- nagyon aggódott. Kevin megrázta a fejét, és erősködött, hogy menjenek el a suli dokihoz. A fiatalabb végig ott ült a szöszi mellett a sírás határán. Hiszen miatta kell most lekezelni a barátját. Eli megborzolta a fiú haját megnyugtatásképp. Az énekeske lesütötte a szemét és morgott egyet, de aztán mosollyal teli arccal emelte fel a fejét. A másik visszamosolygott rá. Együtt indultak vissza a dolgukra, de a szöszi megeskette a fiatalabbat, hogy megvárja őt még a termükben.

Eli

Bekötött kézzel és egy rakat ragtapasszal tért vissza Eli edzeni. Most kint voltak az udvaron. Először a csapat a szöszit sajnálta, hogy így elverték, de aztán megérkezett a másik banda is.

-Öhm Eli… ezt te most komolyan egyedül csináltad?- kérdezte az edző és rámutatott az öt másik elagyabugyált zombira.

-Bántani akarták Kevint. Megérdemelték- emelte fel az orrát az említett. Erre mindenki egy „most már mindent értek” sóhajjal nyugtázta a dolgot. Többükben azért ott égett egy halvány féltékenység, hogy Eli ilyen elkötelezett egy másik fiú iránt. Ők is akartak egy ilyen barátot. Vagy őrangyalt, vagy nevezzük bárminek is. Az elvertek rá se néztek a bűnösre, csak végezték a dolgukat. A szöszi bízott benne, hogy ez egy jó lecke volt, és megtanulták- egy ujjal sem érhetnek Kevinhez.

-De ha már itt tartunk, hogy találkoztatok?- folytatódott a beszélgetés.

-Ezek a barmok meg akarták er…..- Eli végig sem merte gondolni a mondatot. A többiek is sóhajtva vetettek gyilkos pillantásokat azokra.

-Annyira meghatott, hogy ilyen kis elveszett. Soha senkivel nem találkoztam még, akinek ennyire össze lett volna törve a lelke. Örülök, ha enyhíthetem a fájdalmát- folytatta a szöszi, de lesütött szemekkel. Mindenki elismerően bólogatott.

-Bár én is találnék valakit, akiért így kiálhatok- szólalt meg az egyikük. Eli pokolian szerencsésnek érezte magát. Eszébe jutott a tegnapi nap és elmosolyodott. „Ezt még sokszor meg kell ismételni” gondolta magában. Ki is talált egy nagyszerű programot maguknak a hétvégére.

Kevin

Annyira boldog volt, hogy Eli így megvédte. De hogy ilyen szinten elintézett öt másik jól képzett srácot, hát az egy kicsit ijesztő. Mennyit verekedhetett vajon az utcán, hogy idáig jutott? Persze ez most nagyon is jól jött. Ha ő nem vég közbe, alighanem előbb-utóbb rátörik az ajtót, és onnan nem lett volna menekvés. Mégis ő volt az oka mindennek. Bár nem igazán értette, hogy miért szúrja ennyire a szemét annak a sok őrültnek, de gondolta biztosan azért, mert így bosszanthatják az idősebbet. De megkapták érte a magukét. Az énekes még mindig nem állt szóba senki mással. Így neki nagyon unalmasan teltek el az órák. Az éneklés végeztével tartva magát az ígéretéhez beült egy padba, és megvárt az ő angyalát. Kezdett egyre inkább úgy gondolni rá, mint egy őrangyalra. Amíg várt, az ablakon kifelé nézelődött. Meg is látta barátját, akit leszólított egy nagyon csinos lány. Pár percig beszélgettek. Kevin irigykedett, hogy bezzeg neki esélye sem lenne egy ilyen lánynál. De jelenleg nincs is rá szüksége. Amire szüksége van, az most mindene meg van. Eli végül megérkezett és már indultak is haza. A fiatalabb olyan biztonságban érezte magát a másik közelében, nyugalmat árasztott felé, és ez leírhatatlanul jó érzés volt.

Együtt

-Lenne egy ötletem holnapra, úgyis hétvége lesz- társalgott Eli.

-Mi volna az?

-Mi lenne, ha most meglátogatnánk a vidámparkot?

-Ááá az nagyszerű lenne! Imádom!- a fiatalabb azonnal fel is pörgött. A szöszi csak nevetett rajta, de örült neki, hogy belement. Akkor ezt meg is beszélték. Eli most nem maradt ott Kevinnél, így elköszöntek, de mindketten alig várták a holnapot. Ami a lehetséges leglassabban jött el. Alig bírtak aludni. Folyton az órát figyelték. Az idősebb már korán felkelt és útnak is indult a fiatalabbért. Bár útközben morfondírozott rajta, hogy nem lesz-e túl korán, de gondolta legfeljebb felkelti. Mikor csöngetett az ajtó szinte azonnal felpattant. Kevin ezer wattos vigyorral az arcán és azt kiabálva, hogy „éljen a vidámpark” Eli nyakába ugrott. Amaznak ideje sem volt reagálni, vagy viszonozni az ölelést, mert Kevin hamar meg is ütközött rajta.

-A hajad Eli……

-Uh, nagyon rossz lett? Nem tetszik?

-Hát… fekete… de jó J. Nagyon jól áll.

-Örülök neki, most egy darabig ilyen lesz, aztán majd meglátom- a kisebb sokk hamar elmúlt és a fiatalabb máris futott vissza a szobájába. Felkapott egy táskát, ami láthatóan már össze volt készítve és már zárta is az ajtót. A szöszi el volt hűlve. Álmában sem hitte volna, hogy ez a kölyök tud ennyire hiperaktív is lenni. Azonban nagyon is tetszett neki, hogy ilyen boldog a barátja. Ő maga is egyre izgatottabbá vált. Útközben a kisebb végig pattogott meg ugrándozott, egy pillanatra sem maradt nyugton. Mikor megérkeztek Kevin kézen fogta a szöszit, aki már nem is szöszi és mindenfelé húzta. Egy rakat játékra fel kellett ülniük. Na, nem mintha bármelyik bánta volna a dolgot. Minden hangjukat kisikítgatták. A vidámpark nagyon jó dolog. Össze-vissza futkostak mindenfelé. Betértek az ajándék boltba is. Eli kapott egy ördögszarvat Kevintől. Pont egy őrangyalhoz méltó. Bár ha vesszük a verekedős mi voltját… Majd egy étterembe is beültek ebédelni valamit. Nagyon jól érezték magukat. Ismét sötétben tértek haza. Kevin megint felhívta barátját, nem akaródzott neki ilyen sötétben egyedül szélnek ereszteni, hiába volt szárnya. Ugyanúgy ágyaztak meg, mint legutóbb, de a filmet most kihagyták. Nagyon fáradtak voltak már. Ám az éjszaka közepén Eli egy sikolyra ébredt fel. Vagyis riadt fel. A fiatalabb sikolyára. Berohant a szobába és egyből Kevin mellé ült az ágyra. Próbálta felébreszteni, ami elég nehézkesen sikerült csak. A kisebb felült, zihálva és izzadva.

-Csak egy álom volt, nincs semmi baj. Rosszat álmodtál, már elmúlt, nem volt valóság- nyugtatgatta a feketeség a fiatalabbat.

-Eli… azt álmodtam, hogy túl sokan mentek neked és…. és nem bírtad….és és nem keltél fel…nem mozdultál- a fiú elsírta magát. Az idősebb magához ölelte őt.

-Nem kell félned, ez soha nem fog megtörténni. Azért vagyok, hogy vigyázzak rád, nem foglak cserbenhagyni. Nyugodj meg, csak álmodtad, semmi baj. Itt vagyok, itt vagyok- beletelt egy kis időbe, míg sikerült a nyugtatás.

-Mondd… itt maradnál velem?- kérdezte ijedten a kisebb. Eli bólintott, majd befészkelte magát az énekes mellé.  Kevin szorosan hozzá bújt, igyekezett elfelejteni az álmot. Mindketten elaludtak. Nem volt több rémálom az éjszaka folyamán. Békésen szuszogott mind a kettő.