Macska vagy róka?-9

Ennek sosem lesz vége………………………………………………………………………..

Még jó néhány percig az ölelésében maradtál. Nem akartad elengedni, féltél, hogy a pillanat elillan, és felébredsz otthon az ágyadban ráeszmélve, hogy csak képzelődtél. Azt akartad, hogy valóság legyen. Hogy te tényleg AJ barátnője legyél. Nem akartál azzal foglalkozni, hogy Eli ehhez majd mit szól, vagy hogyan fogod majd kezelni a dolgot, mi baj lesz még ebből. Tudatában voltál annak, hogy ez alighanem kellemetlen feszültségeket fog szülni és nem csak a bandán belül, de a rajongók körében is.

-Kérhetnék egy szívességet?- néztél rá kibontakozva az ölelésből, de még nem engedted el.

-Hát persze, mondd csak- mosolygott rád.

-Nem szeretném még nyilvánosságra hozni a dolgot. Maradhatna még egy picit titokban?- sóhajtott és bólintott egyet.

-Igen, én is úgy érzem, hogy biztonságosabb, ha egyelőre nem derül ki. De a csapatnak el kell mondanom- érezted a keserű ízt, hiszen a csapatba Eli is beletartozik. Bólintottál. Álltatok még így, homlokotokat egymásnak vetve egy darabig, majd kézen fogva kisétáltatok a szobából. Neki mennie kellet próbálni, és neked is akadt még dolgod mára, így elköszöntetek. Megígérte, hogy este felhív. Boldog is voltál, még is volt egy kis tüske is a szívedben. Nem egészen tudtad magadban letisztázni a dolgokat. Féltél attól, hogy a többiek majd mit szólnak hozzád. Mert hát te most lényegében bepofátlankodtál az életükbe. Nem beszélve a két rapper között okozott tapintható feszültségről. Nagy levegőket véve és nagyokat nyelve elhatároztad, hogy amennyiben a te kapcsolatot AJ-vel bármilyen úton-módon az ő vagy a többiek karrierjének kárára megy, megszakítod az egészet. AJ végre kimondta, hogy akar téged, de csak mert te kiprovokáltad, ha te nem támadod le, még mindig durcizna. Ez egy enyhe kételyt ébresztett benned. Minden eddigi megtörtént dolog…vagyis majdnem minden….de minden is, még akkor a parkban történtek is….mindent te kezdeményeztél. Mintha ő csak örülne, hogy van valaki, akivel lehet, de az mindegy, hogy ki. De mégis, azt mondta, te kellesz neki. Felőrölt ez a kétkedés. Nem is nagyon bírtál koncentrálni aznap. De még másnap sem. Az esti beszélgetésetek csak néhány szó volt, hallottad a hangján, hogy már alig él szegény, túl lettek hajtva megint. Vagy még mindig. Minden este beszéltetek, de úgy tűnt, most egy darabig nem tudtok találkozni. A te munkád sem vitt arrafele, és ők is mindenféle munkálatok kellős közepében voltak. Dalfelvétel, koreográfiák betanulása, fotózás stb. Nem akartál az útjába kerülni, sem megzavarni. Igyekeztél minél jobban elfoglalni magadat a saját munkáddal. Hellyel-közzel ez sikerült is. Nagyjából egy hét múlva, AJ küldött egy sms-t, hogy ma este ráér, és ha van kedved, menj át hozzájuk. Nagyot dobbant a szíved. Már is meg akar ismertetni a többiekkel? Hát jó, gondoltad egy hét alatt már csak megemésztették. Kényelmes ruhát vettél fel és ledöntöttél egy-két felest is, hogy legyen benned egy kicsit adrenalin is. Félszegen vetted célba az épületet. Mikor beléptél azonban a vér is megfagyott az ereidben. Egy nagy tömeg gyűlt körbe két személy körül, és ahogy te láttad, az a kettő épp egymást püfölte. AJ és Eli hajba kaptak. Nem hittél a szemednek. Odarohantál és kiabáltál, hogy hagyják abba, de meg sem hallottak. Láttad, ahogy Eli egy jobb egyenest visz be szerelmednek, aki szinte hanyatt is esett. Szerencséje, hogy elég gyors volt ahhoz, hogy azelőtt felkeljen, mielőtt Eli ráülne. Közéjük akartál ugrani, de egyszerűen nem bírtál mozdulni. Épp ettől féltél a legjobban, hogy ez megtörténhet. Hogy hagyhattad, hogy összevesszenek? Nem is, hiszen még verekednek is. Potyogtak a könnyeid és keservesen próbáltál rájuk kiabálni, de nem sikerült. Nem értetted, a többi ember, feltehetőleg a személyzet miért nem lép közbe, miért nem szedik szét őket. Mind a kettőn látszott már, hogy nem pár perce kezdték egymás elagyabugyálását. Eli orra vére is eleredt AJ pofonjától. De még most sem álltak le. Az egész tömeg a fiúkkal együtt húzódott egyre közelebb a falhoz, ahogy szíved választottja kezdte sarokba szorítani vonzásod tárgyát. Keservesen zokogtál, próbáltál odaugrani, de nem voltál biztos benne, hogy a lábaid elbírják a testedet. Már majdnem összeestél. Hihetetlenül fájt, hogy ezt látnod kell. Hogy mindennek te vagy az oka. Ha te nem keresed fel őket, ha te nem akarod megismerni őket, ha te nem vagy, ez most meg sem történik. Szétszedted a bandát. Mardosott a bűntudat és a félelem, hogy ezzel mind a kettőt elveszíted. Soha nem lehetsz már boldog vele, hiszen akkor mind a hárman csak szenvednétek. A düh is egyre nőtt benned, hogy még mindig képtelen abba hagyni és meghallani a hangodat. Véget akartál vetni mindennek, de nem tudtad mi tévő légy. Hogy vonhatnád magadra a figyelmüket? Észre sem vetted, hogy térdre rogytál. Minden hited és reményed elvesztetted. Ám az utolsó pillanat egyenesen rettegéssel töltött el. AJ úgy lökte el Eli-t, hogy a szőkeség pont derékkal esett neki az ajtó kilincsének. A szemei kikerekedtek, majd összerogyott. A szeme nyitva volt, mikor a földre esett és nem is mozdult. Érezted a jeges rémületet magad körül. Most gyűjtöttél elég erőt. Felpattantál és oda rohantál a rapperhez. Magadhoz szorítottad, és pofozgattad, hogy térjen magához. AJ a nevedet suttogta.

-Már percek óta kiabálok nektek, hogy hagyjátok abba! Hát kellett ez nektek? Komolyan kellett ez? Mégis mi a fenét gondoltatok? Mégis miért???- kiabáltad. Láttad a szemén, hogy a válasz: miattad.

-Hívjatok egy orvost, de gyorsan!- szólt az utasítás a még álló rapper mögött álló menedzser szájából. Eli kezdett magához térni, de ahogy felköhögött, egy kevés vér is kijött a száján. Nagyon rosszul üthette meg az a kilincs. Kiért a mentő, Eli-t felpakolták és elvitték. A tömeg is feloszlott. A menedzser egy kicsit arrébb várt rátok. Te oda álltál AJ elé, és kicsit sem suttogva a képébe vágtad:

-Addig nem leszek sem a te sem az ő sem senki barátnője, amíg ezt le nem rendezitek. Ha a barátságotok megy rá arra, hogy mi együtt legyünk, akkor én ebben nem kívánok részt venni. Nem akarok úgy veled lenni, hogy amikor épp nem figyelek, ti elveritek egymást. Ez gyerekes viselkedés és nem mellesleg szánalmas! Addig ne is keress, amíg ezt le nem zártátok!- majd választ sem várva elviharzottál. Dühös voltál, féltél és a tetejébe még a kétség sötétvermébe is beleestél. Nem tudtad képes leszel-e valaha is újra mosolyogni, de ezt most meg kellett tenned. Ők a mindened, a karrierjük az első. Te csakis utána következhetsz. Épp eleget szenvedtél te is és szenvedtek ők is, nem kell tovább feszíteni a húrokat. Bíztál benne, hogy Eli-nak nincs semmi komoly baja. Tudtad melyik kórházba vitték, úgy érezted, neki is el kell mondanod, amit éppen az előbb a másiknak. Igen későre járt, mire beértél az információs pulthoz. Elirányítottak a 202-es szobába. Bekopogtál. Eli erőtlenül felnyögött. Beléptél az ajtón, de minden bátorságod elszállt. Sajnálat vette át a helyét. Fájt a szíved, hogy így kell látnod azt az erős és vonzó rappert, akiért úgy oda vagy. Az orvos épp akkor lépett be és tájékoztatott, hogy sok pihenésre és folyadékra van szüksége. A kilincs pont a veséjét találta el, szerencséje, hogy nem okozott belső vérzést. Eli végig figyelt, de nem szólt egy szót sem. Odamentél hozzá.

-Nézd…ezt meg kell beszélnünk. Nektek is, ez így nincs rendjén. Eltűnök az életetekből, és nem is térek addig vissza, míg nem találtok valami megoldást. Ha nincs erre megoldás, akkor soha többé nem láttok.- szemeidet lesütötted, és már indultál is volna kifelé, de az ő keze megragadta a tiedet.

-Szereted?- kérdezte elfúló hangon.  Bólintottál.

-Nem győztél meg. Miért nem mondod ki?- kikerekedtek a szemeid. Igaza van, miért nem mondod ki? Nyitottad a szádat, hogy megtedd, de nem jött ki hang a torkodon. Miért, mégis mi a baj? De szereted, tényleg, hiszen te vagy a barátnője. Lefeküdtél vele. Minden vágyad vele lenni, akkor mi tart vissza?

-Hogy várhatod el, hogy megoldjuk a dolgot, mikor még te sem tudod a választ? Csak játszol velünk hideg vérrel, és megsértődsz, ha az egyikünk komolyabban gondolja? Ha együtt leszel AJ-vel,  gondolom nem kellene sok tőlem, hogy én legyek a szeretőd. Miért is ne, hiszen te csak játszol velünk, neked ez csak szórakozás!- a szemei csak úgy villogtak. Mintha tőrt szúrtak volna a szívedbe. Ellökte a kezedet.

-Takarodj!- ez volt a kegyelemdöfés. Zokogva futottál ki a kórházból és futottál és csak futottál. Nem tudtad hol vagy, sem hogy hova tartasz. Sőt még azt sem, hogy ki is vagy te valójában. Nem akartál haza menni, abban sem voltál biztos, hogy megérdemled az otthont. Rohantál, ahogy a lábaid bírták. Elértél a tenger parthoz. Belenéztél a messziségbe. A sötéten csillogó víz olyan hívogató volt. Csak el kell merülnöd és mindennek vége…csak elmerülni, és mindennek vége………………………………………………………………………………………………………………………………………………………