Érte, másért nem...-14(+18)

Még valami…

Ahj, nincs kedvem felkelni, de akkor miért ébredek fel? De…mi a…WÁÁÁÁ….Mit csináltam én az éjjel? O.O Mégis mi a fenét csináltam én? Atyaég, és és… én tényleg… úristen… lefeküdtem egy pasival…nem hiszem el… de tényleg megtettem? és tényleg… Biztos, hogy normális vagyok? Valahogy most ezt kétlem… de… De élveztem… komolyan élveztem… és most… itt feküdni a karjaiban… annyira jó érzés… Hajajj, és ebből még vajon mi lesz? Csak a többiek meg ne tudják. Legalább is még ne, bár inkább az után se. Jobb lesz ezt titokban tartani. És hát… fogalmam sincs, hogy hogyan tovább. Lesz ennek folytatása? Vagy ennyi volt? Nem tudom. De… én akarok még a karjaiban lenni. Akarok vele lenni, vele aludni, érezni az ajkait, az ölelő karjait. Nekem ennyi nem volt elég. Remélem ő is így gondolja majd. Majd, ha egyszer felébredt. De én most komolyan lefeküdtem egy pasival? És pont vele? Atyaég, én sem vagyok normális. De ő kezdte. Ő csinálta. Bár én sem álltam ellent. Ez most akkor hiba volt? De miért lenne? Mármint… rendben van, két pasi, hát… nem éppen így képzeltem el a bandabeli életemet, amikor csatlakoztam. De… olyan édesen alszik itt mellettem. Mmmm annyira kis aranyos. Jájj és mocorog, ha simogatom, hehe. Nem tetszik neki, hogy ébresztgetem. Pedig jobb lenne, ha kinyitná azokat a gyönyörű szemeit és végre valami értelmes fejjel rám nézne. Tudnám díjazni…

-Hoooooooooon, korán van, hagyj aludni!

-Alhatsz még, de öltözzünk fel… Ha ezt valaki meglátja nekünk végünk…

-Az ajtó zárva van…

-És a banda leadere mióta zárja éjszakára az ajtaját? Pláne, hogy nem aludt egyedül…- na úgy látom ez célba ért. Helyes, akkor öltözzünk. Fel mindent újra, majd kattan a zár és leaderem fekszik is vissza a takaró alá. Leülök az ágyra mellé.

-Beszélnünk kéne…

-Majd kis nyuszim, majd…

-Kis? És nyuszid? Naaa, teeee….- kapsz egy kis oldalba böködést…

-Jajj ne már, aludj még inkább te is kicsit.

-Öhm, ma nem forgatás lesz?

-Két óra múlva van ébresztő az istenit… mássz be ide mellém, vagy ülj le de hagyj aludni!- hujujj a kis morci. De nagyon édes. Ami azt illeti nem vagyok álmos. Lehet, hogy azért, mert feltölött az éjszaka? Jajj nekem ez az éjszaka. Még mindig alig bírom felfogni. És azért az az ülés nem éppen a legkellemesebb dolog jelenleg…De megoldom. A többiek nem láthatják rajtam. Hajh, na jó, inkább kimegyek reggelit készíteni. Nem is, inkább zuhanyozni. Azt hiszem az jót fog tenni. De előbb át kéne osonnom a szobámba tiszta ruhákért. Majd nagyon csendben leszek. Remélem. Akkor osonjunk is. Soohyun azt hiszem mélyen visszaaludt, észre sem fogja venni. Na irány a szobám. Csendben, szépen, finoman. Kinyitom az ajtót és lábujjhegyen osonok… Hoppá! Mit látnak szemeim?! Úgy látom Kiseop ma AJ ágyában aludt, vele együtt. Hehe, érdekes film lehetett, bár ez már velem is megesett már. De édesek így összebújva. Jajj nekem nem akarok odáig jutni, hogy mindenhol csak ezt látom, és mindenkiből párt csinálok. Attól, hogy én egy pasihoz vonzódom, másnak még nem kell…  Na, de nem ezért jöttem. Ruhák, merre vagytok? Oké, pólóm már van, akkor nézzük tovább. Jajj te hülye szekrény minek nyikorogsz? De nem ébredtek fel, szerencsémre. Hm, azt hiszem, mindenem megvan, mehetek ázni. Ajtó csuk szépen csendben és irány a zuhany. Valami mocorgás. Na, mi történt? Nem csak én vagyok fent ilyen korán? Mi  a szösz.

-Jó reggelt!- szól Eli ásítva.

-Tedd a kezed a szád elé te galamb. Egyébként neked is.

-Hogy hogy fent vagy? Korán van még.

-Nem tudtam aludni. És vissza aludni sincs kedvem.

-Ja nekem se. Gondoltam lezuhanyzok. Oda mész te is?

-Igen- igen, de menj csak, nem sietek.

-Ugyan, menjünk együtt. Addig fogat mosok. Azt sem árt néha…

-Nem csak néha…- nézek rá szúrósan, persze tudom, hogy csak viccelődik. De nem bánom, nem izgat más pasi látványa, csak… Hajh, nem is merek erre gondolni. Lepakolok és már ugrok is a víz alá. Eli de sokáig mos fogat. Nem akarom feltartani, inkább végzek gyorsan.

-Deb kell diedni, dáéjek….

-Mi a bajod?- atyám egy szavát sem értettem.

-Mondom nem kell sietni, ráérek- miután köpött egyet- meg elférek melletted is.

Na azért… bár kit érdekel. És valóban két személyes a zuhany. Hát jó, nem zavar. Ő aztán végképp nem. De azért gyorsan végzek. Kimegyek a víz alól, megtörülközöm, és már öltözöm is.

-Megyek reggelit készíteni, van kedved segíteni? – kérdem öltözés közben a galambot.

-Persze, szívesen. Végzek és megyek!- szól ki habos fejjel. Csak tudnám, hogy nem két óra lesz, mire végez xD. Na nem baj, amúgy is egyedül álltam volna neki.

Már úgy húsz perce ügyködök, de végre Eli is kitolta a képét.

-Te aztán jól elhúzod a fürdést…

-Na, de ha egyszer be kell lőnöm a hajam…

-Mintha a fodrászok erre nem lennének képesek…

-Nem baj, nekem ez kell. Szóval, mit segítsek?

És már főzünk is együtt. Eli-al nagyon könnyen megy, zsigerből otthonosan mozog a konyhában. Hatalmas segítség, ami azt illeti. Szívesen megcsinálom egyedül is, de azért így csak könnyebb.

-Jó reggelt!- mászik ki hozzánk Kevin is.

-Neked is!- mondjuk egyszerre mi ketten.

-Korai vagy, nem tudtál aludni?- mosolygok rá.

-Izgatott vagyok, ilyenkor nem bírok aludni. Meg amaz matatása is felkeltett.- mutat egy ujjal a galambra.

-Nem is voltam hangos…

-Aha, ja, persze. Tényleg…

-Heheee, tanulj meg csendesebb lenni Eli, még a végén kirak a szobából- kacsintok rá.

-Miért, te talán nem ébresztetted fel Soohyunt?

-Öhm… de… de AJ-t és Kiseopot nem blőőő- nyújtom ki rá a nyelvem.

-Upsz, akkor nyertél- nevet mind a kettő.

Ugrálva, énekelgetve fejezzük be a reggeli készítését. Kevin is folyton láb alatt van, kóstolót kér. Eltanulta a leadertől. És ő ráadásul mind kettőnktől kap, ez így csalás. Hehe, nem baj, nem vagyok fukar.

-Jó reggelt! De jó hangulatotok van!- jön ki Soohyun is.

-Neked is szép jó reggelt! Kérsz?

-Nem, most nem. Megyek felverem a többit is.

-Öhm… nem kér? Mi lelte ezt meg?

-Nem tudom, de utoljára akkor volt ilyen, amikor haragudott rám. Pedig most nem tettem semmit, de tényleg…- nézek csak utána nagy szemekkel. Vagy csak nem ébredt volna még fel? Vagy mi baja van? Bár jó kedvel mondta, hogy nem kér most. Hát nem tudom, majd megkérdezem tőle.

-Dongho? Hát te máris fent?- bár elég zombi képe van. Lehuppan egy székre, ráfekszik és azt hiszem eddig volt ébren. Mi itt mind hárman csak felnevetünk rajta. Nagyon aranyos. De legalább ideáig eljutott. Meglep, hogy ilyen könnyen ment. Eddig…

-Soohyun? Szellemet láttál?- kérdi Eli, mire én is ránézek. Enyhén meglepett arca van.

-Jah nem, minden rendben van…- gondolom nálam volt bent. Hehe, szerintem neki is az járhat a fejében, mint nekem… Egymás karjaiban aludni, nincs is annál jobb. Leülök mellé, kicsit fancsali képet vág.

-Mi a baj? Történt valami.

-Csak… nem gondoltam volna, ha nem leszel mellettem, mikor felkelek…

-Jajj teee, ne haragudj- simogatom meg buksiját- de nem tudtam aludni. Lefürödtem és jöttem ide ki. Mindjárt meglátod az eredményét.

-Így van! Bár magamtól nem jutott volna eszembe főzni, de kérésre repülök- tette hozzá Eli.

-Felébresztetted?

-Dehogy, már ébren volt. Csak megkértem, hogy segítsen.

-Oh, értem.

-Haragszol?

-Dehogy haragszom Hoon. Szeretem a főztjeiteket, szóval örülök, hogy van reggeli- kacsint. Akkor jó, ezek szerint tényleg csak reggel van még neki is. Jesszusom, rendszer lett az ajtó becsapásokból? Ez meg mi volt?

-Jó reggelt!- köszön AJ kócosan, bár nincs hosszú haja.

-Ez mi volt Jaeseop-ah?- kérdi Kevin ártatlan kis kutya szemekkel.

-Kiseop… valamitől megijedt.

-Biztos pókot látott- adja tudtunkra a legifjabb. Az megeshet, itt mindenki fél a rovaroktól.

-De AJ, ha pók van a szobánkban, én is ki fogok akadni…

-Úgysem alszol ott, akkor meg nem mindegy?- te galamb…

-De ott alszom, csak néha mégsem! És akkor se legyen pók a szobában!- megint kiöltöm rá a nyelvem.

-Ne nyújtogasd már folyton, egyszer valaki leharapja- fordul el a galamb.

-Folyton?- kérdi leaderem.

-Ja igen, rányújtottam mert én be és ki is tudtam úgy jönni a szobámból, hogy nem ébresztettem fel egyik jó madarat sem, ő meg nem, heheheee- nevetek rá, bár háttal van nekem. Soohyun csak bólint. Nincs valami jó kedve, nem lesz ez így jó. Pedig ma kezdünk forgatni. Habár nem éppen a legvidámabb dalhoz készítünk felvételt, de akkor is. Nekem legyen jó kedve, nem szeretem, ha ilyen szomorkás. Nézzünk körbe, figyel valaki? Ha jól látom nem. Remélem. Na akkor gyorsan… nyomok egy puszit leaderem arcára. Meglepetten néz rám. Mosolygok.

-Hogy jobb kedved legyen- mosolyogni kezd. Siker, éljen. Én is így gondoltam. Azt hiszem nem látta senki. Mondjuk, kit érdekel, ha mégis? Na de azért jobb így. Kiseop is kibotorkál és leül mellém.

-Jó reggelt! Mit láttál, hogy így kiszaladtál?- kérdem tőle kedvesen.

-Pókot.- vágja rá azonnal.

-Akkor jól tippeltem- kacsint rá AJ.

-Jaeseop, ha visszajöttünk este, átnézed nekem a szobát és eltávolítasz minden pókot!- szólok rá  keményen.

-Miért én? Ha zavar, majd te átnézed… egyébként meg biztos a helyeden alszol?

-Igen, a helyemen alszom! Szegény Kiseop, kitúrom már…

-Oké, örülnék, ha én is a helyemen aludhatnék- mondja de jól látom, hogy pirul? Vagy… oh nem, csak úgy sütött rá a fény. Soohyun húzza a száját. Nem érdekel, kapott belőlem eleget az elmúlt éjszakán.

Oké, akkor reggeli. Mindenki itt van, a kaja is kész, lehet enni. Kemény napnak nézünk elébe, úgyhogy jól meg kell tömnünk magunkat. Dongho csukott szemmel eszik. Behalok rajta komolyan. Alvás és evés, ez a két dolog, ja meg még a játékai éltetik. Jót kuncogunk itt rajta mindannyian. Bár ahogy elnézem ez most úgy mindenkinek érdekes ébredés volt.

Reggeli- utazás- forgatás… Meg kell hagyni, kemény ez a mai nap. Nem szoktam hozzá ,hogy ennyi sminket, fodrász meg stylist nyüzsögjön körülöttem. Koncepció megbeszélés, csoportos és egyéni felvételek. Alig értük el az ebédidőt, de én már meghalok lassan.

-Minden rendben?- teszi vállamra kezét leaderem.

-Igen, igen, csak fáradt vagyok.

-Tudom, ez nehéz így elsőre, de majd belelendülsz. Ne aggódj.

-Köszönöm, de most ötletem sincs, hogy éljem túl- mosolygok rá, visszamosolyog. Megszorítja a vállamat.

-Jól csinálod, ügyes vagy, nem lesz gond. Nem sokára végzünk- köszönöm, hogy ezt mondod. Habár tudom, hogy az utolsó mondata nem igaz. Pont, hogy sokára végzünk majd, de azért jól esett, hogy ezt mondta. Jajj háhá, ez de aranyos. Az egyik sminkes telefonjának csengőhangja F(x)- Chu. Ahogy megszólal, Kevin fut oda Eli-hoz, hogy Do it do it chuuu és nyom egy puszit az arcára. Hát egyem meg, nagyon édes. A galamb meg csak vigyorog.

-Én nem kapok?- böki nekem leaderem.

-Nem…

-Miéééééért?- ne nézz ilyen kis kutya szemekkel…

-Mert gonosz vagyok.

-Az én vagyok, ne vedd át a szerepem, szóval ide kérem- és mutatja is. Dehogy adok neki. Na jó, de csak mert rossz kedvel kelt.

-Akkor már én is kérek- néz AJ Kiseopra. Az ulzzang mintha megszűnt volna létezni, de Jaeseop nem hagyja annyiban. Csak megenyhíti a másikat azzal a boci szemeivel. Cuppan is ám pont a rapperünk fülébe, hehe, szegény zúghat is most neki xD. Na de, már csak a maknae maradt ki.

-Én adok mindenkinek!!- és már megy is körbe az emlegetett. Kapunk tőle mind egy cuppanósat. Nagyon kis aranyos.

-És kitől kérsz?- kérdem meg tőle.

-Tőled Hyuung!- várja is, háhá. Na jó. Kap ő is egyet. Hogy ugrál örömében, felvillanyozta az a kis puszilkodás. Bár ő mindig nyomja a puszikat mindenkinek, külön kérés nélkül.

-Munkára fiúk!- kapjuk az utasítást. Ismételten több órás kemény munkának nézünk elébe.

Hulla vagyok. Fogalmam sincs, hogy fogok én elmászni az ágyamig. Mert jelenleg semmi más nem érdekel. És holnap még egyszer ugyanez. Meg utána is. Aztán gyakorlás az élő fellépésekre. Hogy fogom én ezt kibírni?! Azt hiszem az egész haza utat végig aludtam. Jajj nekem. A többiek kicsit jobban festenek. Hozzá vannak már szokva. Na jó, ráveszem magam nagy nehezen. De tényleg csak az ágyamig akarok eljutni. Na végre, sikerült is. Bele is dőlök. Hasra fekszem, arcom a fal felé és remélem, azonnal el is alszom.

Mmmmmmmmm, de fáj a nyakam. Ahj már, azt hiszem elfeküdtem. Sötét van. Akkor éjszaka van már. Éljen, minek ébredek fel? Oh… már értem. Gyomorkorgás. Valóban, kihagytam a vacsit. Na jó, felkelek. Áh de fáj, most nagyon fáj a nyakam. Tornáztassuk meg egy kicsit. De még mindig fáj. Majd alszom a másik oldalon és akkor talán jobb lesz. De előbb eszek. Ha van mit egyáltalán. Kibandukolok a konyhába. Lássuk mit hagytak nekem ezek a kölykök. Oh, egy egész tányér vacsi lefóliázva, felcímkézve a nevemmel? Ajha, ezt vajon kinek köszönhetem? Na, majd reggel megkérdezem. Akkor melegítsük meg és együnk.

-Oh, Hoon, te vagy az?

-Jesszus szentúristen Eli. Miért kell mindig rám hoznod a frászt?

-Ne haragudj, csak motoszkálást hallottam. Én tettem neked félre a kaját, remélem elég lesz ennyi.

-Igen, és nagyon szépen köszönöm. Ne haragudj, hogy felébresztettelek.

-Semmi baj, nem igazán tudtam aludni. Túl fáradt vagyok.

-Fú… hát komolyan nem értem, hogy ti hogy bírjátok.

-Majd beleszoksz te is. Át fogsz állni a kevés alvásra.

-Hát… remélem, különben nagy bajban leszek. De nem akarlak ám feltartani- közben már tömöm is a fejem.

-Nem tartasz fel. Úgy sem bírok aludni. Pont ilyenkor. Annyira szeretem. Irigylem ilyenkor Donghot, őt még egy rock koncert sem verné fel.

-Igen… viszont ha kelni kell, akkor sem.

-Na igen, makrancos a kis törpe. De te egész ügyesen bánsz vele.

-Elég könnyű, ha az ember rájön, hogyan kell.

-Megoszthatnád velünk is.

-Ugyan Eli, csak el kell húzni egy tál kaját az orra előtt és már fent is van.

-Hehe, ennyi? Azt hittem valami bűvészesebb trükköt vetsz be.

-Áh dehogy, ennyi az egész. Csodálom, hogy nektek még nem jutott eszetekbe.

-Na ige, valóban lehetett volna ennyi sütnivalónk. De nem kell mindig harcolni vele, csak néha rájön az öt perc.

-Mint itt mindenkire.

-Ez is igaz. Aludni kéne.

-Kéne bizony. Jajj nagyon finom lett megint, köszönöm szépen- és el is mosom tányéromat.

-Nagyon szívesen. Majd, ha összerázódtál a dologgal, főzöl te is. Addig majd én megcsinálom.

-Ez nagyon kedves tőled, köszönöm. Akkor jó éjszakát!

-Neked is!

És megyünk is szobáink felé, de egy ajtó kinyílik. Ha jól látom leaderem az.

-Hoon? Te mit keresel ébren? És Eli is fent volt?

-Igen, éhes voltam, és motoszkálásommal felvertem. De már megyünk is.

-Hoon! Várj egy kicsit!- szól utánam, mielőtt bemennék az ajtómon. Ne tolj neki a falnak, kérlek, a folyosón vagyunk! És ne… hajh, ne a folyosón. Muszáj így csókolnod? Ilyen gyengéden? Csak feltüzelsz vele! Hallod? Elég… vagy…

-Mi a baj? Nem akarod?- megérezte…

-De, de… csak ne a folyosón…

-De most mind a kettőnk szobája foglalt- suttogja a fülembe. Kiráz a hideg a leheletétől. És az érintésétől is.

-Soohyun-ah… ne itt…- kézen fogom és bevezetem a fürdőbe. Jelenleg ez az egyetlen szabad és zárható hely a lakásban. Be is zárom az ajtót és neki döntöm a falnak. Nyakát támadom be, mire halkan felsóhajt. Közelebb húz és fenekembe markol.

-Na na… Ma nem kapsz meg…

-Akkor miért hoztál ide? Hoon ne szórakozz…

-Akkor sem kapsz meg- folytatom nyaka ostromlását. Ma nem, csak húzom az agyát. Rátérek ajkaira és harapdálni kezdem. Felettébb jó most az önkontrollom. Teljesen kordában tudom magam tartani. Nagyon is örülök most ennek, így szenvedtethetem. Tegnap ő kínzott engem, ma én kínzom őt. Ez így van rendjén. Hátamat simogatja és venné le a pólómat, de nem hagyom. Belekuncogok a fülébe, mire ő csak méltatlanul morog. Bele is harapok fülcimpájába. Érzem, hogy megfeszül, és… uh… háhá… alul is érzem a dolgot. Kikészítem akkor is.

-Hoon ne szórakozz velem…- alig bírja kinyögni. Pedig most pont azt teszem.

-Mi lenne, ha most így itt hagynálak?

-Ha megteszed… nagyon ki fogok akadni…- sóhajtozik közben. Szenved, és ez nagyon tetszik. Megcsókolom, de csak finoman. Nincs ereje átvenni az irányítást, vagy csak hagy nyerni? Nem érdekel, most én vagyok a főnök. Rá markol nyakamra, áucs… elfelejtettem, hogy elfeküdtem.

-Jajj ne haragudj, túl erős volt?

-Nem, csak elfeküdtem. Pont ott szorítottad meg.

-Jajj te… na majd ez segít…- és már csókolgatja is. A fenébe, elvesztettem az irányítást. Vissza kell szereznem, mielőtt… mielőtt elönt a forróság, de késő. Ahj, így nem fogom kibírni. Hejj, hova tolsz? Wáá ez csúszik, Soohyun lassabban, mert el fogunk esni! Mit csinálsz? Nem veszed le a pólómat! És ne nyisd meg a csapot!

-Mégis mit akarsz te?

-Azt hiszed feltüzelhetsz büntetlenül? Neked most véged van én nyuszim…

Ajajj, ezt komolyan mondta. Belök a víz alá. Jájj, hát nem kellett volna sok, hogy elessek. De áh.. már támad is.. Jujj, Soohyun te nagyon tüzes vagy *-*. De azt hiszem én sem bírom tovább… Ahogy az a fehér póló rátapad testére… megnyalom ajkaim, felkuncog.

-Te sem bírod ki…

-Utállak!

-Utálj, ahogy gondolod, de akkor is megkaplak most.

-Nem.

-De…

-Akkor ssseeeemmmmmmmmmm- ahj ne simogass ott lent. Most hogy álljak ellent? Jajj nekem. Hát jó, de akkor te is vetkőzöl leaderem. Vizes test… a halálom. Úristen… lefelé minden ruhával, de gyorsan! Belesóhajt vállamba, ahogy kezembe veszem kis azaz nagy pajtását. Huh, ez a vetkőzés most gyorsabban ment, mint tegnap. És ez a víz… nagyon jól esik. Perzseli a bőröm, de csak még jobban feltüzel. Hogy is gondoltam én, hogy nem teszek a vágyaimnak eleget? Bukott ötlet volt az elejétől fogva azt hiszem. Hejj, hé, máris? Így kell megfordítani egy szegény kis nyulat? És áhh…. még fáj mindig… de nem annyira… jajj uh…pedig még csak előkészít… de… kétlem, hogy ezt valaha meg fogom szokni. Bár a víz segít, az biztos.

-Áááhhhh….- bukik ki belőlem, ahogy belém helyezi férfiasságát.

-Csssss!- int le, de ő is alig bírja, érzem én. Nem tudok kapaszkodni a csúszós csempében, mindjárt összeesek. Úristen, ez nagyon jó érzés… és… áhh… a kezével meg… kezdek csillagokat látni… atyaég… ez üti a tegnapit…

-Gyorsabban!- suttogom. Ezt most komolyan kimondtam?!

-Azonnal- suttog vissza, de hallom, hogy kuncog. És teszi is a dolgát. Oh, én nem bírom már. Befogja tenyerével számat és milyen jól teszi. Ahogy elönt az élvezet, én mindjárt itt esek össze. Úristen leaderem, ez… jézusom… tényleg csillagokat látok. Sikítani akarok, de nem lehet. Érzem, ahogy lüktet, ahogy megtelít. Ő is elérte a csúcsot. Alig kapok levegőt. Remegnek a lábaim. Ahogy kihúzza belőlem játékszerét, össze is esek. Megfordulok, hátamat a falnak döntöm és a zuhany tálca alján ülve zihálok. Ő is padlót fog. Nem kap levegőt ő sem.

-Soohyun…

-Igen?...

-Legközelebb… úgy csináljuk… hogy…senki sincs…itthon… és… lehetünk…hangosak!- nagy nehezen kibököm.

-Rendben van… egyet…értek…- válaszol nehezen.

Pár perc pihegés után kezdek magamhoz térni. Rám néz azokkal a gyönyörű szemeivel. Látom rajta, hogy azért csak sikerült kikészítenem. De neki is engem.

-Gyere ide nyuszi!- böki ki, mikor már rendesen kapunk levegőt.

-Hm?- nézek rá.

-Csak fordulj ide nekem háttal! Na gyere már!- na jó, odaülök elé. Kezét nyakamra teszi és masszírozni kezdi. Ahj, ez nagyon jól esik. Pont ott, ahol fáj. Ez nagyon jó.

-Köszönöm, ez nagyon jól esik!

-Ugyan Hoon. Nem kell megköszönni. Ez természetes- milyen nyugodt már. Imádom, amikor ilyen nyugodt és ilyen lágy hangja van hozzá. Hátra dőlök, neki a mellkasának teljesen. Kezeit megfogom, és magam előtt karba fonom. Ujjainkat összekulcsolom. Olyan jó így itt ülni.

-Soohyun… mégis mi van köztünk?

-Nem tudom én sem. De az biztos, hogy több, mint barátság.

-Igen, erre én is rájöttem. De… akkor ez most egy kapcsolat?

-Olyasmi. De… ugye nem akarod a többieknek elmondani?

-Dehogy akarom. De olyan jó ez így. Nehéz kibírni, hogy ne bújjak hozzád napközben is.

-Bújhatsz úgy, ahogy a többiek is. Kevin is mindig bújik Eli-hoz.

-De én félek, hogy akkor elvesztem az önkontrollom.

-Nem szabad Hoon. Figyelnünk kell. Ha kiderül, nagy botrány lehet belőle.

-Igen tudom. Majd vigyázok. De akkor kell, hogy a közeledben lehessek.

-Hehe, akarom is, hogy a közelemben légy!

-Akkor jó…

-Miért mit hittél? Hogy nem kellesz nekem? Dehogynem kellesz. Innen sincs kedvem kimenni.

-Nekem sem.. Pedig muszáj. Mindjárt elalszom, de annak lehet megint egy megfázás lenne a vége.

-Na azt már nem. Te nekem beteg ne merj lenni megint, épp elég volt legutóbb is. A frász kerülgetett. Meg az elsőnél is. Akkor is, ha egy nap alatt kigyógyultál.

-Ne haragudj. Nem akarok én sem beteg lenni. Úgyhogy, kénytelenek vagyunk felkelni és kimenni.

Mondom felkelni és kimenni. De azt hiszem ez nehezen fog csak menni. Csiga lassúsággal kelünk fel és törüljük meg egymást. Igen, ez az ő ötlete volt. Óvatosan tapogatom végig, itatom fel a vizet. Ő szintúgy. Majd még lassabban felöltözünk. De mielőtt kimennénk…

-Kérek egy jó éjt puszit, még mielőtt kimegyünk!- szólok rá kutya pofit vágva.

-Tessék!- és lehel egy nagyon finom csókot ajkaimra. Beleborzongok. Jól fogok aludni innentől, az már biztos. Ahogy kinyitjuk az ajtót, már megyünk is szobánk felé. De egy galamb áll utunkba.

-Na mi van Hoon, nem csak velem fürdesz együtt?

O.O

Érte, másért nem...13(+18)

Akkor és ott

Ahogy itt ülünk, próbálom kibogozni, hogy mégis most ez mi, de fogalmam sincs. Egy fiú, nem mellesleg a U-Kiss leaderének karjaiban vagyok, egy fiúval, egy vezetővel smárolok és elég erős a gyanúm, hogy vonzódom hozzá. De én ezt nem értem. Honnan jött ez nekem? És neki? 100%, hogy heterok vagyunk mind a ketten. Róla ezt legalább is biztosan tudom. Magamról meg… azért ezt csak érzi az ember. És mégis, mégis érzek iránta valamit. Feltüzel, éget a vágy, hogy vele legyek és egyenesen elvesztettem az életkedvemet is, mikor elhidegült tőlem. Még, ha csak egy hétig is, de olyan örökké valóságnak tűnt. Hideg volt és ez nagyon fájt. Nagyon-nagyon. Szíven döfött egy hegyes, mérgezett tőrrel. Az, hogy most itt tart a kajaiban, simogatva és szorítva, ugyan gyógyítja sebeimet, de ez nekem nem elég. Tudni akarom, hogy hogyan tovább, mi legyen velünk, és, hogy egyáltalán mi a jó fészkes fene folyik itt.

-Soohyun, kérdezhetek valamit?

-Persze, csak nyugodtan.

-Mit csinálunk mi most?

-Nem tudom Hoon, nem tudom…

-Sosem éreztem még ilyet, és olyan… megmagyarázhatatlan az egész…

-Nekem is. Egy ideje már zavart valami benned, de nem tudtam mi. És, amikor csak úgy megcsókoltál az éjszaka folyamán…

-Tessék? Te felébredtél rá? És nem is szóltál?

-Kíváncsi voltam, mikor lesz hozzá elég bátorságod!

Na jó kedves leaderem, ezért most haragszom. Ki kéne másznom karjaiból és arrébb ülni, hogy durcizhassak, de nincs erőm elválni tőle.

-Utállak…

-Azt mindjárt gondoltam… én viszont nem! És, ha még egyszer, valaha is ezzel vádolnál…

-Meg fogsz ölni, igen, tudom. Pedig nagyon úgy viselkedtél.

-Az a csók, hogy gondolkozás nélkül visszaadtam egy kicsit felborított belül. Nem tudtam, hogyan kezeljem, sajnálom. De az igazat megvallva, még mindig nem tudom.

-Én sem. Fogalmam sincs mi ez az egész. csak úgy… vágyom a közelségedre, hogy átölelj, hogy velem légy, de nem értem miért…

-Hoon… én is veled akarok lenni, sokat-sokat, de azt hiszem, ezt jobb lenne, ha titokban tartanánk…

-Igen, valóban. Legalább is, amíg mi sem tudjuk, hogy mit akarunk.

-Így van, akkor ezt megbeszéltük.

-De Soohyun… a legutóbb azt mondtad, hogy jegeljük, amíg..

-Nem jegeljük, csak nem teregetjük ki a lapjainkat. Na? Mit szólsz?

-Rendben van. Akkor ma itt alhatok, ugye?

-Még szép, nem is engednélek vissza…

-EBÉD!!!- halljuk a galamb hangját.

-Menjünk?- kérdi Soohyun.

-Aha, én éhes vagyok.

-Oké, rendben.

Ahogy kimegyünk a szobából, mindenki szúrósan, de mosolyogva néz ránk, amolyan „na végre!” tekintettel. Leülve az asztalhoz Dongho furakodik közénk.

-Na szóval Hyung! Mi volt ez a besértődtem dolog kettőtök között?- a kis…

-Az nem tartozik rád, még túl fiatal vagy a komoly beszélgetésekhez- adott neki egy finom tockost a leader. Persze mindenki kuncogott a dolgon. Bár ez most nagyon igaz. És szegény kis maknae ebbe most kénytelen beletörődni. Csörögnek a kanalak, Eli megint finomat alkotott.

-Vállalom a mosogatást! Mostanában úgysem tettem meg nektek semmit…- közlöm kissé szemlesütve.

-Ugyan, Hoon. Ami azt illeti, inkább Soohyunnak kéne mosogatnia…- oh, Kevin, ez kedves.

-Hejj… na jó, akkor mosogassunk együtt, enyhén felforgattuk itt az életet…

-Enyhén?- böki ki AJ és Kiseop egyszerre… az ulzzang mintha egy picit elpirult volna. Hm, lehet, hogy nem vagyok egyedül ezen furcsa érzéseimmel? Bár ha így lenne, akkor először is Kevint kéne elővennem. Ahogy ragaszkodik Eli-hoz, hihetetlen. Még a kamerák előtt is. Viszont nagyon is összeillenének. Bár lehet, hogy nekik ennyi elég is. De nekem… még én sem tudom mi az elég. Kicsit repkednek a pillangók a gyomromban, mert egy délután és egy éjszaka is vissza van. Beszélgetnünk kéne, kicsit felderíteni az érzéseket, de félek a dologtól. Mi van, ha nem úgy alakulnak majd a dolgok, ahogy szeretném? Mi lesz, ha ennyi volt? Mi lesz, ha nem csak ennyi volt? Annyira ijesztő ez az egész, olyan természetellenes, mégis olyan megnyugtató. Össze vagyok kuszálódva. És azt hiszem, túlságosan is elgondolkodtam, mert közben mindent megettem. Remek, utálom, amikor így elmélyedek a gondolataimban, a testem meg csak úgy magától cselekszik. Volt, hogy egy órán át azt sem tudtam mit csináltam, végül kiderült, hogy átrendeztem a ruhás szekrényemet. Semmire sem emlékszem, azóta sem. Néha megijedek magamtól. Na jó, akkor mosogassunk. Összeszedem az üres tányérokat és már megyek is ki. Pár perc múlva leaderem is követ.

-Mondtam valamit? Elkomorodtál…

-Oh nem, ne haragudj, csak elgondolkodtam. Ilyenkor megszűnik a világ körülöttem.

-Értem. Rendben. De biztos nincs baj?

-Csak a tudatlanság. Hogy nem értem a dolgot.

-Majd idővel rájövünk. Ne siettesd.

-Nem siettetem, csak bosszant, hogy nem tudok valamit.

-Miért, talán szeretsz mindent tudó lenni?

-Annyira nem, mint AJ.

-Hehe, na igen. Őt nehéz felülmúlni.

-Nehéz? Hol voltál te az eddigi hónapokban? Inkább lehetetlen.

-Ugyan drága nyuszim, olyan nincs.

-Gondolod?

-Tudom.

-Oké, hiszek neked. De csak most, és csak mert jó kedvem van.

-Megtiszteltetés…

Közben már nagyon folyatjuk is a vizet. Én mosogatok, ő törölget. Jó kis munkamegosztás. Közben persze nem bírom kihagyni, hogy ne fröcsköljem arcon egy kis habbal. Szúrósan néz rám és belebök az oldalamba.

-Nee, mert eldobok itt valami törékenyet!

-Jajj, ne, inkább ne…Kevin már megtette, és nem volt vicces… Majd akkor később még visszakapod.

-Ajjajj, kezdhetek félni?

-Mindenképp Hoon. Rettegj…

-Hm… oké, látod, ahogy remeg a lábam- közben remegtetem- nagyon félek tőled!

-Ne gúnyolódj te mocsok dög!

-Pedig az olyan jóóóóó érzééééés- nyújtom el a végét és fröcskölök még több habot az arcába. Pedig tudom, hogy ez kemény bosszút fog maga után vonni, de megéri. Akkor is, na még egy kicsit. Bocsi Soohyun, de ezt most muszáj. Nevet ő is, de tudom, hogy már a bosszút forralja. Ami azt illeti, kíváncsi is vagyok, hogy mit fog tenni. Ahogy befejezzük, én kimegyek a mosdóba, majd kis hideg vízzel felfrissítve magam megyek is vissza a szobájába. Azonban nevetést hallok a saját szobám felől. Kicsit hallgatózom, és ahogy innen hallom szerintem AJ és Kiseop éppen filmezhetnek. Nagyszerű, ha már elüldöztem szegényt, legalább kijönnek egymással. Na jó, akkor irány leaderem. Benyitok, és… levegőt venni sincs időm. Soohyun megragad, de, hé! Mit képzelsz? Kattan a zár az ajtón. Visszakapom a keménykedésem? Kikeltem magamból és most visszaadja? Hozzám simul… Úristen… Túl közel vagy. Ég az arcom, alig kapok levegőt. Megint meg fogsz csókolni? De akkor mire vársz még? Nem, nem akar, úgy látom. De… Úristen… Szikrázik a bőröm, te jó ég… Ne, hagyj békén, ezt nem teheted. Végig simít a karjaimon…te jó ég, égek. Füstölök és mindjárt robbanok. Kérem akkor én az ajkaidat… Ne mááááár! Soohyun ne húzódj el! Naa….. de csak arrébb megy és leül az ágyra. Néz rám aljas mosollyal.

-Szerintem Hoon, elég egyértelmű, hogy mit akarsz…- nagyot nyelek.

-Szerintem nem… nem tudom Soohyun…

-Dehogynem… úgyis hamar rá fogsz te erre jönni…- na elég legyen a játékból!

-Háh, de azt tudom, hogy mit akarok most! Pólót le és feküdj!

-Heh?- néz rám kerek szemekkel.

-Most megmasszírozom az egész hátadat. Na, gyerünk, csináld, amit mondok!

Szemei azért felcsillannak, bár még mindig nagyon meg van lepve. De engedelmeskedik. Ahogy lekapja pólóját elakad a lélegzetem. Láttam már így, és már akkor is hevesebben vert a szívem. Hát még most. Kifekszik, nem veszi észre… dehogynem veszi észre, csak játszik velem. Tudja jól, hogy kikészít, és ő ezt élvezi. Aljas dög. De mit vagyok meglepve, kezdettől fogva ilyen. Na jó. Testápoló? Oh, megvan. Rajzolok vele egy smiley-t a hátára, majd elkezdem szépen végig kenni rajta. Csak finoman. Érzem, ahogy megremeg, látom, hogy libabőrös lett. Most én húzhatom az ő agyát. Játszok vele egy kicsit. Ujjaim hegyével rajzolgatok ábrákat nyakától a derekáig. Karjára is rátérek, vállára, nyakára. Érzem, hogy élvezi. Akkor lehetünk kissé erősebbek is. Határozottan körözgetek a hátán. Azt az egyet megtanultam, hogy csak lentről felfelé szabad haladni erősen, így nyakától lefelé csak ujjaim hegyével simogatom. Kicsit rátérek oldalára is, mire finoman megugrik. Tudom én, hogy hol csikis. Csak kicsit bosszantom ezzel, még a végén a padlón landolnék, ha jobban megugrana. Hallom, ahogy sóhajtozik. Bosszantsuk még egy kicsit. Mert az olyan jóóóó. Végig húzom kezeimet öve mentén a derekán, na erre nagyon is megremeg. Mindenre ez a reakciója? Nem baj, nekem tetszik. Nyomok még egy kis testápolót rá, beitta a bőre mindet. Ismét rajzolgatok, de most önkéntelenül is egy szívet. Kuncog, tudja mit rajzoltam. Érzem, hogy pirulok. Nem volt szándékos, tényleg, de ha magától is ilyenek jönnek… akkor azt hiszem, kezdhetek félni magamtól. Kicsit sem fáradtak még a kezeim, nagyon jól bírom. Talán mert fűt a gonoszság. Muszáj megint böködnöm. Kínlódik már alattam, érzem én, de akkor is kínzom. Játszunk még. Egy ujjammal fel-le játszok övéről, hol a derekát, hol az övét birizgálom. Megfeszül, szerintem már készül rá, hogy visszavágjon, pedig én még nem fejeztem be. Hoppá, milyen ötletem támadt! Hehe, ezért ki fog akadni. De neszek neked drága leaderem, ezt most megkapod. Óvatosan lehajolok nyakához, és anélkül, hogy észrevenné, most én csókolok az övébe. Semmi reakció? Na ne már. Legalább ugorhatott volna egyet. Vagy… lehet, hogy lefagyott? Egy pillanatra anno, én is lefagytam. De nekem kell, hogy reagáljon! Ez így nem járja! Nem fair! Akkor is… na jó, rendben van, bár alighanem pont ezt akarod, de akkor is… Finoman ujjaimmal végig simítok nyakán, majd gyengéd csókot lehellek rá… húzom lejjebb ujjaimat gerincén, és felette egy-egy apró csókkal hintem be hátát. Egyik oldalt, majd rátérek gerincének másik oldalára, ugyanígy. Nem hiszem el, hogy ezt most komolyan én csinálom… Mi van velem? Ennyire vágynék rá? Azonban most már reagál. Feszült és remeg. Helyes, ezt akartam elérni.

-Had forduljak meg!- hallom halk hangját, ahogy felkönyököl. Rendben van, kicsit feljebb emelem magam, hogy elférjen alattam.

Jujj *-* Hajajj, ez… uh… úristen… ilyen gyorsan így felpattanni… Soohyun, még mindig édesek az ajkaid… Hejj!!! Nem ér harapni! Jézusom… itt ülök az ágyában, az ölében… és… ahw, neee, ezt neee… már megint… a nyakam… mi vagy te vámpír? ki ne szívd te!! ajajj, ennek nyoma lesz… de már nem vagyok lefagyva úgy, mint reggel. Visszakapod! Beletúrok hajába és én is beleharapok nyakába. Halk sóhaj, hehe, ezt tetszett, mi? Nekem is *-* Hihetetlenül csókol. Nem hagyja, hogy én irányítsak, de valahogy egyáltalán nem bánom. Mindkét kezemmel arcát fogom. Érzem, hogy az ő bőre is ég. Hééé, mit csinálsz? Hejj, hejj! Hagyd abba… nem veszed le a pólómat, hallod?! Gyorsan felugrok és a falhoz préselem magam.

-Mi az, még mindig nem tudod mit akarsz? Te kezdted…- jön közelebb aljas mosollyal az arcán. Nem hiszem el, megint csőbe húzott. Képtelen vagyok én kijátszani őt, egyszerűen túl gonosz. Ismét hozzám préseli magát. De csak áll. Mi van már? Gyere már! Na! Most meg mi van? Megint el fogsz húzódni? Most azt hiszem itt az ideje, hogy én rontsak neked. Letámadom ajkait. Én akarok irányítani! Akkor is! Kiharcolom… de miét olyan nehéz. Belekuncog a csókba, naaa, ezt nem szabad! De megint ő nyer, ezt nem hiszem el. Nem, még mindig nem tudom mit akarok. Vagy mégis? Még ennél többet, ennél sokkal többet, de… egy kicsit azért bizonytalan vagyok.

-Elbizonytalanodtál- húzódik el mosolyogva.

-Egy kicsit… Soohyun, én…

-Csss!- teszi ujját ajkaimra, és csak mosolyog. Elolvadok ezektől a barna szemektől, és ez az édes mosoly. Megöl vele. Mindjárt lefolyok itt a padlóra. Lágyan csókol meg. Mintha csak rálehelne ajkaimra.

Átfutnak agyamon az emlékek. A kedves mosolya, mikor még talán csak a nevemet tudta. Minden kedves szava, hogy szívesen lát a csapatban. A fájdalom a szemében, amit az első betegségemnél láttam. Sírt értem. Ölelő karjai, mikor szükségem volt rájuk. Bármit megbeszélhettem vele. A cukkolásai, még, ha ki is akasztottak. Édes ajkai, mikor álmában, vagy nem is annyira álmában megcsókoltam. Muszáj megölelnem. Hozzá bújok és magamhoz szorítom. Annyira jó érzés. Biztonságban érzem magam mellette. Teljes biztonságban. Ő az én őrangyalom. Biztos vagyok benne, hogy ő volt álmaimban is, és olyan hülye vagyok, hogy erre nem jöttem rá hamarabb. Érzem, hogy nagyon erősen szorít. Bár soha nem kéne elengednem. Annyira jó lenne. Minden vágyam, hogy örökké így maradjunk. Hogy mit akarok? Ezt, pontosan ezt. Karjaiban lenni, érezni közelségét, bőre illatát, puhaságát, forró leheletét a nyakamon. Érezni, hogy létezik.

-Köszönöm!- suttogom halkan.

-De mit?- suttog vissza.

-Hogy élsz…- nagyot sóhajt és még jobban megszorít. Sok perce lehetünk már itt így. El tudnék aludni. De…

-WÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ…- halljuk a folyosóról. Összenézünk és csak nevetni tudunk. Hogy is hihettük, hogy lesz egy csendes napunk ebben a dormban? Kizárt dolog. Na de vajon most mi történt… Kimegyünk a szobából, és… wow…De gyorsan vissza is lököm leaderem, hogy vegyen fel egy pólót… Elpirulva fordul vissza.

-Mi a manó történt? Nem tudnátok kicsit csendesebbek lenni?- kérdem én.

De… atyaég… máris szakadnom kell… Dongho és Kevin haja te jó ég… rózsaszín gumikkal és csatokkal van tele.

-Veletek meg mi történt?

-Azok OTT!- jön ki a 2Seop páros hasát fogva.

-Elaludtak, és hát… nem bírtuk megállni…

-Most miért Kevin? Neked nagyon jól áll! Jól megy a lányos énedhez!

-Te retardált galamb és nem vagyok lányos!

-De igen- mondjuk mind egyszerre, immáron Soohyunnal kibővülve.

-Aaauuuuuuu- szegény, leül a földre.

-Azt hiszem Eli, innentől a te dolgod- kacsint a galambra AJ. Hehe. Én odamegyek Donghohoz, és segítek neki rendbe tenni magát. Ám az egyik hajgumi csúnyán beakadt a hajába.

-Hogy bírtátok ezt így megkötni? Látszik, hogy nem vagytok lányok!- szólok oda a két bűnösnek.

-Még szép Hoon… gondoltam ennyi együtt töltött nap után erre már rájöttél….- villantom  szikrákat szóró tekintetem, majd karon fogva szegény maknae-t bevezetem a fürdőbe. Majd ollóval megpróbálom a lehető legkevesebb járulékos veszteséggel kioperálni a hajából ezt a valamit. És, jól látom, hogy? o.o Soohyun mintha féltékeny lenne. Mintha lenne mire. De nem baj, ezt még ki fogom használni. Az egyszer biztos. Gonosz vagyok? Nem baj, ő is az. Közel tíz perces küzdelem után, csak egy kisebb csomót vesztett el Dongho a hajkoronájából. Egész ügyes vagyok, azt iszem.

-Hoon!- kis aranyos.

-Mond, mi a baj?

-Ezentúl nem nagyon fogsz a helyeden aludni, ugye?

-Helyemen? Mi vagyok én, kutya? De amúgy meg miért ne aludnék? Még mindig az az én szobám.

-Akkor alhatok majd ezentúl is veled?

-Persze, miért ne alhatnál?- mosolygok rá. Ő is mosolyog. Nagyon kis édes. Na akkor vissza a nappaliba. Mindenki ott van. A kanapén ülve bámulják a tévét.

-Hoon! Segítesz nekem összeütni valami vacsora-félét?- jön egy galamb kérdés.

-Persze, szívesen.- Soohyun ne forgasd már a szemedet!

-VACSORA!- kiáltjuk el magunkat mind ketten egyszerre. Meg vagyok lepve, hogy leaderem kibírta, hogy ne jöjjön ide lábatlankodni. Elképesztő. Na de, terítsünk. És együnk. Pedig nem rég volt ebéd. Vagy csak ennyire repülne az idő? Mintha alig telt volna el talán egy óra, közben meg beesteledett. Vacsi után irány a zuhany. Zárt ajtónál fürdök, nem bízok most már senkiben. Mikor végzem, felkapom ruháim a szobámból és mennék át Soohyunhoz, de egy pillanatra megállok AJ laptopja előtt. Megint filmeznek Kiseoppal, és kicsit belelesek, hogy mi is ez. Érdekesnek ígérkezik, majd elkérem én is, kíváncsi vagyok a végére. Úgy húsz percet nézhettem meg most belőle, de tetszik. Na, de nem akarom őket zavarni. Bár ahogy elnézem észre sem vették, hogy még itt vagyok, ők is feszülten figyelik az eseményeket. Kopogok leaderem ajtaján, de nem várom meg a válaszát és benyitok. De… megfagyok.. már megint…

-Öhm, visszajövök később!- mivelhogy egy szál törülközőben áll előttem.

-Dehogy jössz! Hoon ki ne merj menni és csukd már be az ajtót!!!!!!!- kiált rám. Reflexből úgy teszek, ahogy mond. Neki dőlök az ajtónak és csak hüledezek. Időzítésből megint én vagyok a toppon úgy érzem. De én ezt már nem bírom *-*. És még vizes is a tetejébe… Vizes tincsei szemébe lógnak, úristen, de dögös így… és és és… vizes, mindenhol, vizes… önkéntelenül is megnyalok ajkaim, mire ő felkuncog. A fenébe, elengedtem magam, és el is ástam rendesen. Azt hiszem innen már nincs menekvés. Megint csapdába csalt! Megint!! Ennyire nem lehet számító!... jajj nekem. Itt fogok ma meghalni azt hiszem. Úristen, ne gyere közelebb, hallod?! Ne gyere…közelebb… De… ahj, tetszik, hogy még a vad csókja is ilyen gyengéd. Ahogy vizes kezével hajamba túr… Úristen, remegnek a lábaim. Nem bírom, nem bírom, nem bírom, egyszerűen nem bírom!!! Gyilkos vagy Shin Soohyun! Egy kegyetlen és dögös gyilkos! Istenem… de… bízom benne, bízom és kész. És azt hiszem… azt hiszem, hogy… hogy akarom… őt… ma… most… akarom…

Végig húzom ujjaim kidolgozott felsőtestén és belesóhajtok a csókba. Kuncog. Kínoz, már megint. Kicsit kijjebb húzódik, és, mit akarsz? Mit csinálsz? Édes istenem ez… hogy lehet ilyen gyorsan levenni valakiről a pólót? És már megint a nyakamat támadod? Na majd én is a tiedet. Nee, jézusom, úristen. Kezeitől égek, felperzsel minden érintése. Úristen, miért ilyen jó érzés? Elöntött a forróság. Mindjárt összeesek.

-Akarod?- szakad el tőlem zihálva.

-Akarom!- mondom hezitálás nélkül. Határozott hangsúlyom még engem is meglep. Ahw, jézusom, már megint azok az ajkak. Én is akarlak így falni, engedd már meg! De nem… hajh, de… alig van már bennem erő.

Úristen, az az övem… Jézusom, most komolyan kicsatoltad? Atyaég, te jóisten. Úristen, ez már… én ezt nem bírom tovább így… Szentséges ég… Alig kapok levegőt. Nincs rajtam nadrág… Mikor került le? Hol voltam én akkor? Falhoz présel… Fel akarsz ide kenni?? Hát állok elébe… de… áááhhh…. neee… úristen… ezt most…. muszáj felsóhajtanom… csendben kell maradnunk de nem bírom… ha a vállába harapok… hajjh, nem bírom…miért miért miért? atyaég… végig simogatott… OTT!! Nem bírom… felrobbanok itt helyben… jézusom… istenem…nyakamat szívja, ennek biztosan nyoma lesz most már. Nem hiszem el… én ezt most tényleg meg fogom tenni? de akarom… TÉNYLEG AKAROM?? Azt hiszem, igen. Vagyis nem, én biztos vagyok benne, akarom… Elég volt a törülközőből, nem kell az neked. El is hajítom, a közelébe se legyen. Jézusom O.O ezt most kár volt látni… Sosem néztem oda eddig, de… hogy fért bele a nadrágjába? Istenem… úristen… és az enyém lesz… csak az enyém… muszáj… muszáj megérintenem… kezembe vennem…ahj, most ő harap a vállamba. Azt hiszem ez most a vég… jézusom… hogy történhet meg ez? De annyira jó, elmondani nem lehet. Soha nem éreztem még ilyen vágyat, te jó ég, én mindjárt tényleg összeesek. Elég lesz, ne kínozz. Kezei végig égetik testemet… Hé, mit csinálsz? Atyám… Nem tudok csókolva járni, hejj, el fogok esni… Mondom el fogok…esni… még jó, hogy pont az ágyra…hanyatt fekszem le, tudom, hogy ő lesz felül. Úristen… ez ez… végig csókolja mellkasom… ezt érezhette, mikor én a hátát csókoltam? úristen… márt értem miért indult be… égek, égek, égek… perzselek, nem ég még az ágy? Mindjárt felgyulladok… Jézusom, mit csinálsz? Mit képzelsz? Lehúzza rólam az alsót. istenem. Azt hiszem minden maradék gátlásom is távozott. Már csak őt akarom és….Ááááááá ahhhwww… jézusom Soohyun… úristen…. a nyelved nem csak csókra képes te jó ég… Mindjárt itt halok meg… Nem bírok nyugton maradni… és hogy fojtsam vissza nyögéseim? mert nem szabad, nem szabad hangot kiadnom! édes istenem… áááh, nee, nee szívd, jézusom… Végem van… És most? Abbahagyod? Testápoló? Az minek? Oh, persze, tudom, de… uh… félek… azért félek… de ha így támadod a nyakamat… mindjárt elfelejtem, hogy félek… istenem… már most őrületes… már most… és még nem tartunk sehol…

ÁÁÁÁÁ… ez fáj… csak egy ujj, de ez fáj… olyan kényelmetlen… de wááá… ne ilyen gyorsan…. csak vonaglani bírok…neee, Soohyun, nem bírom… fáááj… már három ujj…. de… szétfeszít…. nagyon fáj…. érzem, hogy a könnyeim is kicsordultak….istenem…. de ne hagyd abba!!

-Abbahagyhatom…- suttogja fülembe.

-Ne, nem akarom, abbahagyd!- karjaim nyaka köré fonom, magamhoz húzom és készülök, hogy vállába haraphassak. Tudom, hogy ez most nagyon fog fájni… De akarom. nagyon. Rám nehezedik és…

ÁÁÁÁÁÁÁáááááááá, kiáltanék fel, de nem lehet. Azt hiszem véresre haraptam a vállát… és a körmeimet is hátába mélyesztettem, de ez nagyon fáááááj….Nagyon fáááj… Úristen, ez… kegyetlen… de… mégis jó… édes fájdalom… Zihálok, próbálok ellazulni, de nagyon nehezen megy. Nem mozog, csak vár. Köszönöm, Soohyun. Szépen lassan azt hiszem megszokom. Belecsókolok a nyakába, tudatom vele, hogy folytathatja. Lassan mozog. Fáj még, de már nem annyira. Kibírom akkor is. Majd mindjárt jobb lesz. Remélem. Igen, azt hiszem jól hittem…

Igen, igen, igen… úristen… ez… egyre jobb… istenem… Soohyun, te tudsz valamit… Édes istenem… Nekem mindjárt végem van… És, és, és… ez most komoly? A kezed… atyaég… ha így szorítod nekem, mindjárt elmegyek… úristen… jézusom…

Áááááá, ahwww, megvan a gyenge pontom. Tényleg csak erre játszol? jézusom…Nekem mindjárt végem lesz…

-Én…én… mindj… úristen…Soohyun….nee…istenem…mindjárt…mindjárt…ááhhh…- nem bírom…

Áááááááááááááááá és nem kiálthatok! Pedig ez… soha nem éreztem még ilyet… Ilyen gyönyör nem is létezhet… istenem,….azt hiszem meghaltam… és a mennyben vagyok…ahhw, érzem, érzem őt is… érzem, ahogy eltelít…teljesen az enyém vagy!... Lihegnem kell, de neki is. Zihálunk. Azt hiszem felégtem. Minden erőm elszállt…

-Az enyém vagy Shin Soohyun!

-A tied vagyok Yeo Hoon Min!!!

Igaza volt, én tényleg ezt akartam. Jobban tudta, mint én. Úristen… Azt hiszem már vagy 10 perce pihegünk itt. Még mindig rajtam fekszik. De kéne már a tüdőmnek a súly mentesítés. És kéne pár zsebkendő is azt hiszem. Arrébb gördül, letöröljük magunkat, majd kihúzza alólam a takarót és beinvitál alá. Nem habozok, ráfekszem vállára.

-Ez őrületes volt…- suttogja.

-Az… honnan tudtad, hogy ezt akarom?

-Ugyan Hoon. Tudtad te is, csak féltél.

-Hogy ne féltem volna?!

-Még mindig félsz?

-Nem. Bízom benned. Vigyázol rám.

-Mindig- és homlokon csókol.

-Te vagy az őrangyalom- suttogom én. Kuncog. De magához szorít. Simogat. Annyira jól esi, hogy így törődik velem.

-Tudod… soha nem hittem volna, hogy így felforgatod az életemet…- szúrós a hangod te dög…

-Nem akartam, nehogy azt hidd… na de mintha te nem forgattad volna fel az enyémet…

-Hehe…  most már áldom az eget, hogy a csapatban vagy…

-Most már? Eddig meg átkoztad mi?

-Volt olyan is…

-Shin Soohyun! Ezt tartsd meg magadnak!- förmedek rá, de közben nevetnem kell. Lágyan megcsókol.

-Ugye ezentúl mindig a karomban alszol majd?- kérdi édesen.

-Majd meglátjuk. Attól függ, hogy viselkedsz majd.

-Naaaa ez nem éééér!- nyafog, egyem meg.

-A nyafogás Donghonak jobban megy…

-Ez övön aluli volt…

-Emlékszel, még teperned kell!

-Igen… Tudom… Bántottalak, ki foglak engesztelni érte, erre mérget vehetsz.

-Ajánlom is… különben itt hagylak…

-Meg ne merd tenni!- nyomok egy puszit arcára, majd válaszommal egyben még szorosabban odabújok hozzá.

-Nem fogom, soha…

Jól belebújva a takaróba elhelyezkedünk, és úgy vélem, ma nagyon szépeket fogok álmodni…