Dögös Nyuszooo-10(+18)

Mégis csak lesz happy end?

Szombat reggel már az ablakban lógva lested, hogy mikor gördül be a koli elé Hoon kocsija. Szerencsédre azért hétvégére mindig jól kiürül a koli, és akik mégis maradnak, azok is többnyire a szobájukban lógatják a lábukat. Te úgy tervezted, hogy a közeletekben lévő kis erdőcskében sétáltok egyet, majd elfogyasztotok egy romantikus ebédet, végül jöhet egy aranyos kis mese, mint délutáni program, az este pedig majd kialakul. Vettél két üveg bort is, hátha rákaptok az ivászatra. Már egy órája csücsülsz a párkányra könyökölve, mire megérkezik várva várt vendéged. Mint a villám, úgy rohansz le a lépcsőn, ki az udvarra. Mire a nyuszid kiszállna a kocsiból, te már a nyakában is vagy.
-Tyűha, nem hittem volna, hogy ennyire örülsz nekem...- mondta meglepetten.
-Ezt most komolyan mondod? Úgy hiányoztál...- szorosan ölelted magadhoz. Nagyon. Felkuncogott, majd ő is átölelt téged. Sokáig álltatok így, nem akartad elengedni. Annyira szépnek és tökéletesnek kell lennie ennek a napnak. Nincs más választása kedvesednek, ma tarolnia kell.
-Szóval akkor, mi a mai terv?- bontakozott ki ölelésedből. Csillogó szemekkel nézett rád, aminek te képtelen voltál ellenállni. Ahelyett, hogy válaszoltál volna, inkább pipiskedni kezdtél és birtokba vetted ajkait. Érezted, hogy hirtelen lépésed kicsit meglepte de egy pillanatra sem ellenkezett, sokkal inkább át akarta venni az irányítást, de te azért sem hagytad neki. Amikor érezted, hogy mindjárt legyőz, inkább elszakadtál tőle, nyomtál egy puszit az arcára, és már kézen is fogtad.
-Gyere! Sétálni fogunk.
-Öhm, oké. Merre?
-Az erdőben!- aljasan kacsintottál neki egyet, mire ő felnevetett. Biztosan átfutott az agyán, hogy valami eszelős tervet eszeltél ki ellene, pedig ami azt illeti, semmilyen hátsó szándékod sem volt. Egyszerűen csak élvezni akartad, hogy veled együtt sétál, kéz a kézben és nincs semmi, ami keresztbe tehetne nektek. Útnak is indultatok, és ahogy haladtatok a sűrűje felé egy kissé elgondolkodtál, hogy biztosan jó ötlet volt-e ez. Hirtelen átszaladt előttetek egy nyúl, csak úgy a semmiből... Megugrottál ijedtedben és már bújtál is Hoonhoz.
-Szólj rá a rokonaidra, hogy ne most rohangáljanak erre!!- méltatlankodtál szegénynek, ő pedig alig bírta abbahagyni a nevetést.
-Te akartál erre jönni, erre meg kiderül, hogy félsz az erdőben? Mi lenne veled este?
-Nem félek, csak ez most hirtelen jött...
-Öhm, na persze. Nyúl vagyok, nem hülye...
-Héjj! Ne kötekedj!
-Mert, mi lesz?
-Mehetsz haza!
-Óóó, úgysem hagynád, hogy itt hagyjalak... Nem bírnád ki!
-Ne pimaszkodj... jól van na, azért igazad van mmmmmmm...- mormogtál neki, de azért duzzogásból kicsit elhúzódtál. Gondoltad húzod az agyát. Észrevette és nem akart veled játszani. Magához húzott és megölelt.
-Ne húzódj el kérlek, ne húzódj el soha többé...- nyeltél egy nagyot. Nem vártad, hogy ilyet mond, de örültél neki. Itt volt már az ideje, hogy minden sínre kerüljön.
-Nem akarok soha tőled messze lenni- néztél fel arcára. Elmélyültetek egymás szemeiben, majd lágyan ajkaitok is elmerültek egymásban. Idilli pillanat volt, ahogy a fák lombjai között a napfény kis foltokban szűrődött le rátok. Boldogan és mosolyogva indultatok tovább. Megpillantottál egy gyönyörű, kék színű lepkét. Önkéntelenül is utána eredtél. Letértél az ösvényről, de jelenleg nem érdekelt. Úgy elbűvölt, ahogy a nap megragyogtatta szárnyait, érezted, hogy a te szíved is most így ragyog. Azonban figyelmetlenségednek meg lett az eredménye. Sikeresen megcsúsztál és lebucskáztál a domboldalon. Hoon hangosan kiáltott utánad, és pár pillanat múlva ott termett melletted. Hirtelen nem is tudtad elképzelni, hogy jutott le olyan gyorsan. De nyugodtan konstatáltad, hogy nincs nagy bajod. Holott ugyan kicsit fájt a bokád. Támadt egy gonosz ötleted. Nagyon elkezdted fájlalni a lábadat, mintha sokkal jobban beütötted volna. Nyuszid felajánlotta, hogy visszavisz a hátán. Kaptál az alkalmon, elfogadtad. Nyakába kapaszkodtál, bár azért figyeltél rá, hogy fojtogatni ne fojtogasd, arcodat pedig vállába fúrtad. Annyira jó érzés volt, el tudtál volna aludni. Persze késztetted magad, hogy ébren maradj, hiszen egyetlen egy pillanatot sem akartál kihagyni a vele töltött időből. Aludni ráérsz majd a sírban is. Ahogy visszaértetek az ösvényre, szóltál neki, hogy most már letehet, nem fáj annyira. Kicsit ugye fájt, így annyira nem kellett megjátszanod magad, de itt kezdte kapizsgálni, hogy esetlegesen átverted. De nem tette szóvá. Visszaérve a kolihoz megint kézen fogva haladtatok. Páran elsétáltak mellettetek tágra nyílt szemekkel, de Hoon kissé sem zavartatta magát, mire te csak zavartan mosolyogtál. Boldog voltál. A második emeleten van a szobátok barátnőddel, aki persze most pont nincs itt. Felmentetek.
-Főztem ebédet, csak meg kell teríteni kint, mert itt bent nincs hely- mutattál a folyosón lévő konyha felé.
-Nem baj, menjünk, együnk.
Így is tettetek. A szinteteken úgy tűnt, senki sincs rajtatok kívül, ennek kifejezetten örültél. Ahogy leültetek enni, Hoon folyamatosan etetett. Végig mosolyogtatok és nevetgéltetek. Mesélt pár mókás történetet a fiúkról. Végre bízik benned, végre te is bízhatsz ő benne. Itt volt az ideje. És ez még csak a nap fele. Elmosogattatok, közben össze fröcsköltétek egymást habbal és vízzel. Kicsit eláztattátok a konyhát, de nem baj, majd felszárad. Hoon nem győzte dicsérni a főztödet, még mindig. Nagyon jól esett neked. Élvezted kedves szavait.
-És most? Mi lesz?
-Most? Mesét fogunk nézni!
-Oh, rendben- nevetett fel. Remélted szereti a meséket, de ha nem, akkor is végig kell ezt veled szenvednie. Letetted a laptopot az ágy végére és megemelted pár mappával, ti pedig összekucorodtatok egymás mellé. Átkarolt és magához húzott. Folyamatosan nyomta a puszikat a buksidra, homlokodra, arcodra. Mindig rászóltál, hogy figyeljen inkább, de annyira azért nem bántad a dolgot. Ahogy vége lett a filmnek, a lenyugvó nap narancs-vörös sugarai árasztották el a szobát. Felbontottátok az egyik üveg bort, és az ágy két felére ülve kortyolgattátok. Beszélgettetek. Lényegében mindent elmeséltetek egymásnak, amit csak akartatok. Beszéltél legjobb barátodról, és, hogy tőle nem kell félni, ő neki nem te kellesz. Meséltél arról, hogy mennyire fájt a hiánya, és mennyire boldog vagy most. Ő is elmesélte, hogy mennyire megviselte a főnök ellenkezése, és a tehetetlenség, hiszen semmit sem tehetett. Az az üveg bor hirtelen el is fogyott. Már éreztétek a fejetekben mind a ketten, de nem álltatok ellent a másik üvegnek sem. Jó ötlet volt kettőt venni.
Azonban, ahogy az asztalhoz vitted a poharakat, miután a második üvegből is megittatok két pohárral, Hoon hirtelen mögötted termett.
-Tedd azokat le...- suttogta a füledbe, miközben hátulról átölelt. A hideg is végig futott a hátadon és érezted, hogy a pillangók a gyomrodban nagyon kívánják az érintését. Letetted a poharakat és kicsit arrébb álltál, hogy Hoon a falhoz préselhessen. Szemben voltál vele. Ő a nyakadat ostromolta, kezeiddel pedig hajába túrva kérlelted további támadásra. Másik kezeddel derekát húztad közelebb magadhoz. Teljesen hozzád simult. Hajaddal és arcoddal játszott, közben rátért ajkaidra. Kezei hirtelen csípődre tévedtek. Felemelted egyik lábadat és ráfontad derekára. Kívántad. Egyre jobban érezted, hogy  ő is téged. Dögös pólójától hamar megszabadítottad, de te neki még nem engedted, hogy vetkőztessen. Húzod az agyát, csak azért is. Végig simítottál kidolgozott felsőtestén, minden kockáján egyesével. Eszméletlen teste van, ezen mindig csak ámulni tudtál. Az ő kezei jártak oldaladon, hasadon, de nem engedtél neki. Nyakára tévedtek ajkaid. Óvatosan harapdálni kezdted, mire halk sóhajok hagyták el ajkait. Belemosolyogtál a vállába. Kicsit lejjebb haladtál mellkasán, de mire reagálhatott volna, ismét ajkainak estél neki. Átfordítottad, most ő állt a falnál. Simogattad testét, végighúztad mindkét kezed az övén, erre megremegett. Élvezted, hogy kínozhatod. De többé nem akartál ellenkezni, hagytad, hogy kibújtasson felsődből. Ahogy keze végig szántott karodon, hátadon, majd a hasadon, te is csak remegni tudtál. Égett a bőröd keze alatt, forrt a levegő köztetek. Szívni kezdte nyakadat, te pedig belefújtál tarkójába. Kezeivel kihámozta melltartód kapcsát, és már az is a földön volt. Tenyerével gyengéden masszírozni kezdte melleidet, finom nyögéseket váltva ki ezzel belőled. Kuncogott. Visszafordított. Nem baj, így is jó. Marokra fogtad övét, és úgy tettél, mintha ki akarnád tépni nadrágjából. Ez nem is állt annyira messze az igazságtól. De inkább rátértél a csatra és pillanatok alatt a padlóra száműzted a nadrágját. Kilépett belőle, majd hozzád simult. Érezted, hogy nagyon akar már téged. Kicsit arrébb lökted, de csak finoman, majd simogatni kezdted dudorodó férfiasságát. Felsóhajtottál méreteit érzékelve. Rajtad csak egy kis falatka rövid nadrág volt, bugyiddal együtt húzta le rólad, miközben belefektetett az ágyba. Mielőtt rád mászhatott volna, letoltad róla alsóját és hanyatt lökted. Ráültél, majd ráhajoltál nyakára és te kezdted el neki szívogatni. Eszed ágában sem volt hagyni, hogy végig ő irányítson. Csípőddel körözni kezdtél ott lent, ő pedig csak vonaglott alattad. Élvezted, hogy kínzod. Nagyon. Mellkasát csókolgattad, majd haladtál egyre lejjebb. Minden kockájára adtál egy finom csókot. Ám mielőtt elérhettél volna odáig, felhúzott és megcsókolt. Értetted a célzást, nem másztál újra le. Hirtelen átfordított, már ő volt felül. Végig simított gyengéden arcodon és mélyen szemeidbe nézett. Simogattad te is az ő arcát és vártad, vártad, hogy mikor történik meg. Lágy csókot lehelt ajkaidra, végül egy finom mozdulattal beléd hatolt. Úgy érezted már is a csúcson vagy, hiszen életed szerelme, a te hihetetlen nyulad van benned. Halk sóhajok hagyták el mindkettőtök ajkát. Lassan mozgott benned, de te minden egyes lökést egyre jobban élveztél. Az alkohol dolgozott bennetek, minden gátlásotokat levetkőztétek. Finoman nyakadba harapott, minek hatására te belemélyesztetted körmeidet hátába. Hajába túrva húztad magadhoz ajkait. Éhesen faltad őket. Kezeidet rátetted derekára, és gyorsabb mozgásra ösztönözted. Érezted, hogy ha nem gyorsít, itt őrülsz meg. Eszméletlenül jó érzés volt. Elöntött a forróság, lassan már csillagokat láttál. Ahogy elmerültél mély barna szemeiben csak a szerelmét láttad.
-Szeretlek!- suttogta neked, mire kicsordultak könnyeid.
-Én is téged!- suttogtad vissza és magadhoz húztad. Arcát nyakadba fúrva váltott még gyorsabb tempóra. Úgy érezted, menten felrobbansz. Vonaglottál, a lepedőbe kapaszkodtál, minden izmod megfeszült. Egy kisebb sikoly kíséretében elérted a csúcsot. Pár lökéssel később érezted, ahogy forró nedve szétterjed benned és teljesen kitölt. Beteljesültek legvadabb álmaid. Nem hitted volna pár héttel ezelőtt, hogy ez megtörténhet, és most mégis itt vagy, itt fekszel szerelmed karjaiban. A gyönyör elsöprő élmény volt mindkettőtöknek. Fáradtan feküdt be melléd és zárt szorosan karjaiba. Szótlanul feküdtetek, csak simogattátok egymást. Egy mozdulattal felemelte álladat, hogy szemedbe nézhessen.
-Én tényleg nagyon szeretlek!- adta leggyengédebb csókját ajkadra. Édes ajkai megbántottak, ahogy szavai is. Olyan szorosan bújtál hozzá, ahogyan csak lehet.
-Soha többé nem akarlak elengedni- mondtad arcoddal mellkasába fúródva.
-Nem is kell, én sem foglak...- simogatta buksidat és hátadat. Minden kis érintését élvezted. Úgy húsz perc simogatás után ismét szemedbe nézett, majd kajánul elvigyorodott...
-Van kedved duplázni?
Elnevetted magad, és már rajta is ültél.......................................................................................................

Vajon tényleg egy életen át fog tartani? Azt a jövő majd megmutatja....