Érte, másért nem...-1

Újrakezdés

Szóval U-Kiss. 7 tagú banda. Két tagtól nemrégiben váltak meg, mert állítólag nem voltak elég tehetségesek. Ez hát, hogy is mondjam, nem túl bíztató. Pedig… nekem nagyon tetszenek így visszanézve. Ha azt veszem, hogy vokálos szerepet kapok, akkor Kibum helyére megyek. A videókból úgy festett, hogy nagyon is szeretik. És Xandert is. Nehéz lesz. Nem bírom összeszedni a gondolataim. Láttam a cikket, amiben közlik, hogy azért vettek fel, mert magas vagyok, jó külsejű meg, mert van némi énektapasztalatom, jah odatették, hogy „hihetetlen”. Nem győztek meg, de minden vágyam énekessé válni. Már csak reménykedni tudok, hogy el fognak fogadni. Ahj már megint össze-vissza cikáznak a gondolataim. Mióta ez kiderült képtelen vagyok összeszedetten és megfontoltan gondolkodni. Állandóan előttem lebeg, hogy egy összeszokott, sikeres csapatba kerülök be tök egyedül. Mert igaz, hogy Jaeseop is csatlakozik, de én még vele sem találkoztam. Fogalmam sincs, hogyan állhatnék eléjük. De komolyan. És a leaderük…Soohyun… Esküszöm, nem tudom kirázni a fejemből. Félek tőle, őszintén. Idősebb nálam és minden bizonnyal kemény is lesz velünk. Fel kell zárkóznunk a többiekhez. Főleg táncban. Istenem, fogalmam sincs, hogyan táncoljak. Még sosem próbáltam. Harc művészetet tanultam világ életemben, hogy egyeztessem össze a tánccal? Miért vagyok már megint ilyen ideges? Nem bírok gondolkodni. Nem bírom összeszedni magam. Most komolyan folyton az össze szót használom? Ez hihetetlen. Nem értem saját magamat. Olyan, mint általános iskolából középiskolába menni egy új osztályba, mégis úgy érzem, mintha egyenesen a kivégzésemre mennék. De mitől is félek? Van már.. amolyan karrier-féleségem. De… akkor is, együtt kell majd élnem hat másik fiúval. Persze igyekszem bizakodni, mert biztosan nagyon kedvesek lesznek, de én akkor is kicsit félek. De… én már most szeretek ott mindenkit, de tényleg… Na jó, elteszem magam holnapra, meglátjuk, mit hoz az a nap.

Uh mit álmodtam. Te jó ég. Ki vagyok akadva magamon. Futok egy sötét erdőben, akár egy rém mesében, megfordulok és mit látok magam mögött? Hát nem a U-Kiss öt tagját? Hát de. Ott kergetnek fejszével a kezükben. Én meg csak futok és futok, de persze nem lehet happy endje egy rémálomnak. Kiérek egy szakadékhoz, ami alatt a dühös tenger vagy éppen az óceán terül el. Komolyan, mintha a fiúk valami zombi-vámpír keverékek lett volna, nem hagytak nekem menekülő utat. Le kellett vetnem magam a mélybe. Éreztem, ahogy zuhanok, uh de rossz érzés volt. Majd csobbantam és elmerültem. Arra ébredtem, hogy őrülten zihálok és izzadok. Gyors még le is zuhanyoztam csak hogy rendbe tegyem magam. Nagyszerű éjszaka és fenomenális ómen. Bár hallottam már olyat, hogy, aki rosszakat álmodik, azzal valami jó fog történni, de jelenleg maradjunk csak annyiban, hogy ez baromira két esélyes. Minden esetre epekedve várom, hogy felakasztanak-e. A gyomromban élő pillangók háborúhoz méltó csatát vívnak, és közben úgy repdesnek, hogy mindjárt köszönhetek újra a vacsorámnak is. Kicsit sem vagyok ideges, de őszintén, kicsit sem. Tényleg… de ki fogja ezt nekem elhinni, ha még én sem hiszem el?? Uh… Itt vagyok. Nos, akkor mi lenne ha belépnék az épületbe? Mondom belépni… Nah gyerünk, lódulj már! Jajj de nehezen teszem egyik lábam a másik elé. Pedig még nem is vagyok konkrétan az irodánál. Atyavilág, mi lesz, ha odaérek ahhoz az ajtóhoz? Akkor még pár lépés. Érjek már oda. Vagy ne? Nem tudom. Ááá, na jó, itt vagyok. Kopognom kell. De kell. Akkor is. Na gyerünk. Oké, akkor ez meg volt. Bemehetek. Éljen, azt hiszem. A főnök úr kedvesen üdvözölt, vele már találkoztam. De a többiek… és hol van Jaeseop? Istenem, ennyivel korábban jöttem volna? Lehet, hogy zavarok? Jajj miért siettem annyira? Ááá, kopognak.

-Igen!- hangzott a felszólítás. A szívem majd kiugrik a helyéről, vajon ők lesznek? És mit fognak szólni? Azt hiszem, fel kellene állnom.

-Jó napot! Kim Jaeseop vagyok!- nyújtotta kezét a meghajlás után. Nahát, milyen macska arca van. Ha jól tudom ő már volt tag egy bandában. Uh de erős kézfogása van. Határozottnak tűnik, mintha ő tényleg nem lenne ideges. De jó neki. Vagy csak jól leplezi. Talán. Mindjárt úgyis kiderül. Beszélgessünk hát. Kedves fiú. Ő nem ítél el, elvégre ugyanazon megyünk keresztül. De ő majd hogy nem Sunbae számomra. Mi lesz még itt velem?

Majdnem kiugrottam a székből, ahogy ismételten kopogtattak. Felért egy kisebb szívrohammal. Tudtam, hogy ezek most már ők lesznek. És igen. Soohyun lép be először, úristen és egyből rám néz. De mosolyog. Uh de jól esik. Mosolyognom kell bár állni is alig bírok. És a többiek. Úristen. Kevin, azt hiszem Ő Kevin, nem valami boldog. Ajjajj. De azért mosolygom, hátha jobb kedvre derítem. A többieken is látszik, hogy nem lesz könnyű. De Soohyun, ő mosolyog. Azt hiszem, ez megnyugtat. A mai nap az ismerkedésé. Kevin de kis durcis még mindig. Hihetetlen. Eli meg.. nem is tudom, ő mintha AJ-vel, mivelhogy Jaeseop színpadi neve AJ lett, egész jól kijön. Kiseop olyan kedves, ő is átélte már ugyanezt, ő ért meg a legjobban. Olyan nagy szemei vannak. Jó fej. Dongho pedig… hát istenem, azt hittem olyan kis aranyos, félénk fiúcska lesz, erre meg kiderül, hogy egy született troll. Na de nem baj, kicsit morci ő is, de nagyon aranyos. Kis móka mester. Már előre várom, hogyan készíti ki minden reggel Eli-t. Már csak azt nem értem, hogy miért hívják őt galambnak.

-Eli, kérdezhetek valamit?

-Persze. Ki vele.

-Miért hívnak galambnak?

-Oh, nem néztél Pops in Seoul-t? Azt hittem már utánunk jártál- mondta Kevin szemre hányóan. Nézegettem klipeket meg egy-két videót, de az említett műsort nem. Elszégyelltem magam. Igaza van. Tudnom kéne.

-Jajj ugyan Kevin, azért vagyunk most itt, hogy megismerkedjünk. Lehetnél egy kicsit kedvesebb- torkollta le a leader. Huh, milyen határozott és kemény. Az utóbbi egy-két órában olyan kis lökött volt, meg cukkolt itt mindenkit, már kezdtem megijedni, hogy csak gyerek énje van. Pedig nem. És megvédett. De kedves tőle.

-Semmi baj Soohyun, igaza van. Tudhatnám, igazán.

-Nem, nem Hoon, dehogy is. Eli kérlek, imitálnád a dolgot?- Soohyun ismét mosolygott. Hihetetlen ez az ember. Kevin elfordult. Már ránk sem néz. Nehéz lesz megenyhíteni. De, ha a többiek segítenek. Uh te jó ég, te galamb, hogy miket nem tudsz. Ezen én jót nevetek. De tényleg, ez kész. Itt mindenki idióta. Nah, nem mintha én nem lennék az, de ez nagyon mókás. Tényleg galamb. Kiseop meg, hát én elképedtem, hogy milyen mély hangja van. Vagy legalább is nekem annak tűnik. Dongho egy troll. Igen, ezt meg kell jegyezni, még lehet bajom belőle. Nagyon édes kölyök, azt hiszem bírni fogom. AJ tűnik köztünk a legértelmesebbnek. Sőt, egyenesen zseninek tűnik. Vele is meg fogom találni a hangot. Eli vagány, de mégis aranyos, bár egy kicsit azért nehéz eset. Viszont Kevinnel nagyon jóban van, azt látom. Talán ha a galamb megkedvel, akkor ő is enged majd nekem. Ez a fiú olyan vékony. Mármint látom én az izmait, de mintha egy kis ropi lenne. De láttam videót, ahol igazán zavarba ejtően táncolt. Nem semmi, meg kell, hogy mondjam. És mindenki milyen jól meg van a másikkal. Hogy voltak képesek kiszedni belőlük két részt? Mert ők biztosan úgy voltak egészek. Vajon mennyi rá az esély, hogy így is egész lehetünk? Talán, jó lenne, remélem. Bár így lenne.

Haladjunk. Irány a Dorm. Úristen, egy lakásban velük. És nincsenek külön szobák, ez mit jelent? Valakivel együtt kell lennem? Úristen… csak ne Kevinnel. Mármint semmi bajon vele, de… egyelőre még utál, kétlem, hogy repdesne az örömtől, ha velem kéne megosztania a szobáját. Jajj nekem, atyavilág. Ahogy kinyílt az ajtó, elakadt a lélegzetem.

-Tyű, nagyon szép nappali. Nagyon tágas.

-Köszönjük. Sokat vagyunk itt- mondta Soohyun mosolyogva. Megöl vele, de tényleg, hogy tud valaki ennyit mosolyogni egy vad idegenre, aki épp felforgatni készül az életét?

-Leginkább Dongho és a videó játékok- kacsintott Eli. A legfiatalabb csak morgott egyet, de biztosra merném venni, hogy ebből még bosszú lesz.

-Nos, akkor a két új tagunk- itt szúrósan nézett Kevinre a leaderünk- lesz együtt egy szobában. Mellettetek van Eli és Kevin, szemben vagyunk mi Kiseoppal, és Dongho van a menedzserrel a folyosó elején. Remélem, jó helyetek lesz- ezennel utat mutatva nekünk szobánk felé.

Becuccolunk. Szobatársam le is teszi táskáját az ágyra.

-Nem probléma, ha a fuuton a tied?

-Nem, dehogy is. Tökéletes. Ne haragudj, hogy rontom a levegőd- mondtam neki szemlesütve, mire felnevetett. Nevet rajtam, hajajj, rosszat mondtam?

-Ugyan már. Együtt vagyunk itt, megleszünk.

Ahogy nagy nehezen helyre tettem pár cuccomat, nyugodtan konstatáltam, hogy milyen békés is itt minden. Legalább is most. Kiseop kihívott minket a nappaliba, hogy folytassuk ott az eszmecserét. Bár nem ilyen szavakkal élt, de ez volt a lényeg. Kiülve feltűnt, hogy milyen nagy és kényelmes a kanapé. Dongho épp ül a tévé előtt, de nem tudom, mit nézhet.

-Láttam az interjúdat. Köszönjük, hogy bízol bennünk- szólalt meg a galamb. Ezentúl így fogom hívni, a galamb. Hehe.

-Oh, hát… köszönöm- kicsit zavarba jöttem. Az este nagyon jól telik. Sokat beszélgetünk. Mindenki kedves, egyedül Kevin hordja fent az orrát és persze Dongho sem mindig figyel ránk. Éjfél környékén megkönnyebbülve veszem célba fekvő helyemet. AJ-vel jó éjszakát kívánunk és álomba is merülünk.

Másnap korán reggel van az ébresztő. Hallom az órát, de baromira nincs kedvem lenyomni. Upsz, elhallgatott. Jaeseop hallom, ahogy felül és kiropogtatja minden csigolyáját. Erre azt hiszem nekem is jobb felkelnem. Követem példáját és nagyot nyújtózkodom. Hihetetlen, hogy azonnal belecsöppenünk a leves sűrűjébe. Ma már mehetünk is a stúdióba felvenni a dalokat. Magamra kapok egy pólót, famert és már mászok is ki a szobából. Eli a konyhában ügyködik, összeüt nekünk egy kis reggelit. Van némi főző tapasztalatom, azt hiszem, segítek neki. Rám mosolyog és hagyja, hogy kisegítsem. Kedves tőle.

-Közösen készítitek, vagy külön-külön?- ijedtemben megpördülök a tengelyem körül. Kevin néz rám álmosan.

-Közösen- felel szakács barátom. A fiú mintha elhúzta volna kicsit a száját a dolgon. Nyilván, mert így nem mondhatja, hogy az enyémből nem kér. Nagyon rosszul esik, hogy ennyire ellenem van. Valamit ki kell találnom, hogy elkezdjen megkedvelni. Mindenki olyan jóízűen reggelizik, mivelhogy közben az összes álmos, kócos kis kölyök kitévedt az illatok hatására. Jól meg kell magunkat tömni, sokára lesz ismét kaja. Na igen, ezt kell majd még megszokni. A pörgést. Hogy egész nap jövés-menés van és munka ezerrel. Ehhez még így konkrétan nem vagyok hozzá szokva, de majd megoldom. Reggeli után összeszedtük magunkat, és indultunk a kisbusz felé. Kíváncsi vagyok, hogy vajon milyen messze van a stúdió. Az ember azt hinné, egy ilyen ügynökségnek, aminek ekkora épülete van, van saját stúdiója. De nincs. Nem tudom miért, de bevallom őszintén, annyira nem is érdekel. Elsőnek Kevin és Eli szállnak be a kilenc személyes járműbe. Előre ül a sofőr mellé közben a menedzserünk és Dongho. Szegény, ő lenne a csapatban a forever alone? A személyes főnökünk kedves férfinek tűnik, tisztességesen bánik velünk. Miközben ők ülnek be, AJ és Kiseop is elfoglalják a helyüket. A hátsó sorban ül Kevin az ablaknál, mellette Eli, majd, Jaeseop. Kiseop az elülső sorban az ablaknál. Beülök mellé, és igazából csak ekkor esik le, hogy Soohyun ül a másik oldalamra. Valamiért úgy érzem, hogy ő fogadott el minket a leginkább. Érzem rajta a feszültséget, hiszen tudom, hogy csak azóta leader, mióta… szóval mióta Kibum és Xander elhagyta a bandát. El tudom képzelni mekkora nyomás nehezedhet rá. Menet közben egyszer késztetést éreztem, hogy a vállam felett hátranézzek. Meg is teszem éppen most, és mit látok? Kevin vállán nyugszik Eli feje és mind a kettő húzza a lóbőrt. Átnézek a másik oldalra, AJ az ablakon néz kifelé, elmerülve gondolataiban, mellettem Seopi szintén alszik, előttem innen nézve Dongho szint úgy. Nagyon alváshiányosok lehetnek, ha nagyjából azonnal elalszanak, amint beszállunk a buszba. Soohyun tekintetét érzem magamon. Érdeklődően néz.

-Valami baj van?- kérdezi halkan, nehogy felébressze a többieket.

-Dehogy. Csak észrevettem, hogy mindenki alszik.

-Nem sok alvás jut nekünk, és mostantól még kevesebb lesz.

-Nem lehet könnyű. Még hozzá kell szoknom.

-Menni fog. Támogatjuk egymást. És téged is, ahogy AJ-t is. Ha bármire szükségetek lenne, csak szóljatok!- nagyon jól esett a törődése. Támadt egy olyan érzésem, hogy a legkevésbé sem véletlen, hogy ő lett a leader, és nem csak azért, mert jelenleg ő a legidősebb. Bólintok neki egyet, majd hagyom, hogy ő is elpilledjen. Én túl feszült vagyok ahhoz, hogy aludni tudjak. A gázos forgalom ellenére is viszonylag hamar megállt a kocsi. Ahogy szépen lassan kiszállunk, a szemem egyből golyózni kezd az erős napfénytől. Nincs is nyár, sőt, igazából annyira meleg sincs, de ez a hirtelen fény megvisel. Bár ahogy elnézem, a többieket is. Beevickélünk a stúdióba. Mindenki külön-külön megy be felvenni a sorait, majd a közös részekhez mindannyian. Ahogy én kerülök sorra, látom Kevin arcán, hogy mindjárt mond valami epéset.

-Aztán ne kelljen túl sokszor újra venni!

-Kevin!!- szólnak rá többen is. Hátranézve látom, hogy Eli és Soohyun voltak, de Kiseop is kissé szúrósan néz a másikra. Nem méltatom válaszra, csak bólogatok és mormogok egy „igyekszem”-et és bemegyek. Az énekléssel azt hiszem nem lesz gond. Imádom csinálni, és mindenféle beképzeltséget félretéve nem vagyok olyan rossz. Bár csapatban énekelni persze nagyon is új nekem. Hamar megvagyok, és már megyek is ki. Kevin megint akar mondani valamit, de lenyeli. Jajh, nehéz lesz, úgy érzem. Kint leülök a pad szélére és elmerülök gondolataimban. Vagyis nem, mert a fejem üres, de nem érzek késztetést beszélgetésre. Valaki megsimogatja a vállam, mire értetlenül kapom fel a fejem. AJ ül mellettem mosolyogva.

-Ne vedd magadra, kicsit érzékenyebb, mint a többiek, majd megbékél- kellett pár pillanat, míg leesett, hogy Kevinről van szó.

-De csak engem bánt. Nem értem, miért vagyok neki ennyire ellenszenves.

-Majd megnyugszik. Ne aggódj, idővel elfogad, biztos vagyok benne.

Jól estek AJ szavai. Több dalt is felveszünk ma. Meg kell hagyni, ez nagyon fárasztó. És akkor még a koreográfiákról nem is beszéltünk. Bár az majd csak később jön majd, de én már most félek. Lehet át kéne mennem este Soohyunhoz ezt megbeszélni? Vagy várjam meg, amíg aktuális lesz? Nem tudom mi legyen. És ha megharagszik, hogy ilyen ügyetlen vagyok? Ha nem tudok lépést tartani? Mi lesz, ha elbénázom? Ha én leszek a fekete bárány? Hogy fogja azt a csapat viselni? Mi lesz akkor? Kitesznek a bandából? Rövid karrier lesz. De talán… majd talán kérek egy kis segítséget valakitől. Kiseop a fő táncos, talán ő majd meg tud tanítani. Remélem. Hm? Szólt valaki? Vagy mi van?

-HOON!!- kiabált már rám Soohyun.

-Igen? Jajj ne haragudj, elmerengtem.

-Chö, még figyelni sem tudsz?- hatalmas megvetés volt a hangjában.

-KEVIN!!!- most már mindenki rámordult.

-Nem, nem, igaza van. Nem figyeltem, bocsánatot kérek. Sajnálom, többet nem fordul elő- és már csapom is be magam mögött az ajtót. Amíg énekelek, kizárom a gondolataimat, de ahogy befejezem mérhetetlen bánat tör rám. Mi van, ha én nem vagyok elég jó ehhez a bandához? Lehajtott fejjel ülök le a padra. Fel sem nézek, nem is akarok. Soohyun ül le mellém, felismerem a pulcsiját. Átkarol. Nem akarok rá nézni és látni a csalódást a szemében.

-Semmi baj, nem történt semmi. Megesik néha. Nyugalom, Kevint meg meg se halld. Majd lenyugszik. Hisztizsák, valamin mindig kiakad. Oké, Hoon? Semmi baj!- hangja kedves és lágy. Akarom hinni, hogy nincsen baj. Bólintok egyet és önkéntelenül is neki dőlök. A nap többi része hasonló tevékenységgel telik el. 4 dalt vettünk fel ma. Alig érzem a torkomat már. Hulla fáradtan rogyunk be a kisbuszba a reggeli sorrendet követve. Most már nekem sem esik nehezemre elpilledni a haza úton. Otthon már vár minket a vacsora, rendelt kaja. Igazából most bármit képes lennék felfalni. Csendben fogyasztjuk el a vacsorát, majd rogyunk le ágyainkra. El kéne menni zuhanyozni. Na majd ha mindenki végzett. Miattam senkinek se kelljen várakoznia, vagy később lefeküdnie. Mikor már negyed órája csend van és nem hallom a víz folyását, elevickélem magam én is a zuhany felé. Frissítőleg hat. Megtörülközöm, felöltözöm és irány az ágy. Szembe találom magam egy álmos fejű, kócos Kevinnel. Finoman odébb tessékel és már be is zárta maga mögött az ajtót. Legalább nem mondott semmit. Úgy döntöttem haza fele jövet, hogy nem beszélek még senkivel a táncról. Várok kicsit. Így is borzasak a kedélyek, nem kéne most rögtön tetézni. Majd valamelyik nap megemlítem. Beborulva az ágyamba mélyen kezdek durmolni.